A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Ijjas István Zsolt: A Maros vízgyűjtő magyarországi területének vízgyűjtő-gazdálkodási terve

szántó: 86,0 % kert: ' 0,4 % szőlő: 0,2 % rét, legelő: 4,1 % erdő: 2,7 % vízfelszín: 0,6 % hullámtér, elhagyott terület, bányaterület: 0,3 % A Maros vízgyűjtőjén a tájegységre jellemző szikes- és löszpuszták, ártéri erdők, máig föllelhető természetes és természetközeli maradványait öt országos jelentőségű védett természetvédelmi terület őrzi. Ezek a Marosártér, a Montág- és Királyhegyesi puszta, a Kardoskúti Fehértó, a Tatársánci ösgyep és a Tompapusztai löszgyep. A Körös-Maros Nemzeti Park megalakulásával e védett területek annak területi egységeivé váltak. A Nemzeti Park területi egységein kívül számos helyi jelentőségű védett természeti terület (pl. a Szárazár Battonya és Tótkomlós között) és hamarosan több természeti terület is védi a tájegység értékeit. A Maros az Erdélyi medence vizeit vezeti le Ny-i irányba és Szegednél torkollik a Tiszába. A folyó teljes hossza 749 km, ebből mintegy 700 km Romániához tartozik, 22 km hosszon határfolyó, és csak az alsó 28 km-es szakasz folyik magyar területen. A terület leghosszabb természetes vízfolyása a Szárazár (167 km hosszú, vízgyűjtő területe 1.304 km

2) mely Romániában ágazik ki a Marosból, és a Sámson-Apátfalvi Szárazár főcsatornáig tartozik a Maros vízgyűjtőjéhez, onnan pedig a Tiszáéhoz. A Maros vízjárását és vízkészletet alapvetően a Romániában lévő vízgyűjtőrész hidrológiai viszonyai határozzák meg, de azokat az éghajlati és domborzati viszonyok mellett számos egyéb tényező is befolyásolja. A legutóbbi évtizedben sok tározó épült és épül a Maroson és mellékvízfolyásain, melyek befolyásolják a folyó vízjárását. A több mint 30 tározó összetett hatását az árhullámok levonulására és az összegyiilekezés folyamatára nem ismerjük. A Tisza is jelentősen befolyásolja a magyarországi szakaszon a marosi árhullámok levonulását. A vizsgált síkvidéki jellegű vízgyüjtőrész saját, helyben képződő felszíni vízkészlettel nem rendelkezik. A számított átlagos fajlagos területi lefolyás 1,5 l/s/km

2> a lefolyási tényező 8%, a vízhiány 110 mm/év. Hasznosítható felszíni vízkészlete a Marosnak van. Ennek a vízkészletnek egy része (mintegy 1 m

3/s) a Marosból román területen szivattyúsán kivehető és a Száraz-ér völgyén keresztül átvezethető a magyarországi vízgyűjtőnek a Maros hordalékkúpjára kiterjedő részére. 1054