A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)
1. ÁRVÍZVÉDELEM - Kovács Péter–Pataki László: Az 1998. őszi Tisza árvizet kiváltó okok meteorológiai és hidrológiai értékelése a Tisza-völgyi árvizek sorában
megfelelően alacsonyan következik be, a léghullámok eléggé páradúsak és a nedves „szállítószalag" az Északkeleti-Kárpátokra közel merőleges, akkor hatalmas mennyiségű csapadék hullhat. (1992. novemberében az Ung és Latorca vízgyűjtőit érte óriási (18-24 óra alatt 70-130 mm) csapadék - az Ungon évszázados rekordok dőltek meg -, de köszönhetően a szlovákiai tározóknak, ill. annak, hogy a Bodrog többi forr ásjoly óját kisebb csapadék érte, a főfolyón az igazán komoly árvíz elmaradt. 1993. decemberében a Felső-Tisza áradt hasonló időjárási körülmények eredményeképp, de ekkor nem volt akkora előkészítő csapadék és. a kiváltó esőzések is kisebbek voltak.) 3. AZ ÁRVIZET KIVÁLTÓ HIDROMETEOROLÓGIAI HELYZET Az október egészére jellemző csapadékosságot tetézve a hónap végén különösen aktív ciklonális tevékenység kezdődött a Közép-Európai térségben. 27-től - egy a Skandináv térség felett örvénylő, többközéppontú ciklon áramlási rendszerében - igen nagy nedvességtartalmú, óceáni eredetű léghullámok érték el a Kárpát-medencét. Hatásukra október 28-án és 29-én a Felső-Tisza, főképp jobb oldali mellékfolyóinak vízgyűjtőin 50-100, helyenként 100 mm fölötti csapadékot mértek. Az enyhe időben a csapadék a magasabb területeken is eső formájában hullott. A hónap utolsó napjától a csapadékhajlam csökkent, de a szórványos esőkből kisebb mennyiségeket továbbra is észleltek. November 2-tól, egy hosszan elnyúló, viszonylag lassan haladó frontrendszer közelítette meg a keleti, északkeleti vízgyűjtőket. Áramlási rendszerében délnyugat felől folyamatosan követték egymást azok a nedves, enyhe légtömegek, csapadékrendszerek, amelyek 3-án és 4-én ritkán látott katasztrofális esőzést okoztak Kárpátalján. A frontrendszer hideg és meleg oldala között igen jelentős hőmérsékleti különbség alakult ki, de ez ebben az esetben (1995. decemberétől eltérően) nem vezetett a csapadék halmazállapotának változásához, s legfeljebb a 2000 m tszf. magasságú területeken hullott némi hó. A csapadék kihullását - a légáramlás irányítottságának köszönhetően jelentősen segítették az orografikus tényezők, s ez a Felső-Tisza vízgyűjtőin is igen kifejezett volt. A magassággal párhuzamosan - természetesen csak egy bizonyos magasságig - nőt a csapadék mennyisége, s Igy például a Tarac völgyében 550 m magasan fekvő Királymező 3-ai és 4-ei csapadéka 76 és 133 mm, míg a kb. 100 m-el magasabban fekvő Oroszmokrán ezen a két napon 104 és 171 mm-t mértek. (Elképzelhető, hogy 1000 m tszf. magasságban ezen a két napon a csapadék elérhette, vagy meghaladhatta a 300 mm-t is.) 5-én a front elvonulása előtt, hullott még 5-15 mm eső, majd 6-tól csökkent a csapadékhajlam és csak jelentéktelen mennyiségeket mértek. 76
