A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Kovács Péter–Pataki László: Az 1998. őszi Tisza árvizet kiváltó okok meteorológiai és hidrológiai értékelése a Tisza-völgyi árvizek sorában

4. AZ ÁRVIZET KIVÁLTÓ HIDROMETEOROLÓGIAI HELYZET A TISZAI ÁRVIZEK SORÁBAN A Tiszán az elmúlt évszázadok során rendkívül sok és nagyon különböző kialakulású árvíz vonult le. Mivel csaknem teljes egészében a hidrometeorológiai helyzetek határozzák meg az árhullámok sorsát, ezért maga az időjárás is valamilyen módon besorolhatóvá vált, mint potenciális veszélyforrás. A különböző évszakok meteorológiai eseményei, különböző módon alakíthatnak ki árvízi helyzeteket. Tavasszal az olvadás és az esőzések, nyáron a záporos, zivataros esők, ősszel általában a tartós esők, míg télen leginkább az olvadásos esők és jégdugók okoznak árhullámokat. Az 1876. és 1998. közötti időszak vásárosnaményi adatai alapján, az árhullámok kialakulási időpontját és magasságát vizsgálva (ez 160 tetőző árvízszintet jelent) kiderül, hogy a 610 cm feletti árhullámok közül "csak" 12 esik az 1998-ashoz hasonló október végi, november eleji időpontra (ebből kettő az 1998. évi), és mindössze az 1998. éviek haladják meg a 800 cm-es szintet. Ez az időpont tehát látszólag nem kedvez a komoly árhullámok létrejöttének, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az őszt követően - decemberben - már nagyobb valószínűséggel számíthatunk árhullámok kialakulására. Ennek legfőbb oka a már esetlegesen lehullott hó, esőzéssel párhuzamos olvadása, ill. a kisebb beszivárgás és gyér vegetáció okozta kedvezőtlen vízgyűjtő állapot. Az sem elhanyagolható, hogy a tél eleji mediterrán ciklonok sokszor jóval több csapadékot okoznak, mint a tavaszi, nyári általában gyorsan haladó frontok. Ha a késő őszi árvizek kialakulási időpontját január első napjaiig meghosszabbítjuk, úgy már 35 "eseményünk" van, amelyből 7 esik 800 cm fölé. Ez a szám már egészen figyelemreméltó, hiszen az év viszonylag száraz időszakát jellemzi, s általában nem hófelhalmozódásos időszakot követ. Az esők kiterjedése és nagysága igencsak változó, de egy-egy nagy csapadékú front, ciklon önmagában általában nem okoz katasztrófát. Ahhoz, hogy komoly magasságot érjen el a vízszint, ezt meg kell előznie egy a talajok nedvesítésében és a medrek feltöltésében fontos szerepet játszó csapadékos periódusnak, s>nem kevésbé jelentéktelen a két időszak között eltelt idö sem. Az előfordulások dátumait tekintve kitűnik, hogy a figyelembe vett 35 eseményből 21 esik 1876 és 1931 közé, 3 a század derekán 1941-1953 között volt, míg a fennmaradó 11-ből, 5 1979-1989 között, 6 pedig 1992 óta alakult ki. A dátumok általában melegebbnek tartott időszakokat jelölnek, így elképzelhető, hogy ezek az események kötődnek az enyhébb teleket hozó periódusokhoz. Nem lehetetlen, hogy a légkör folyamatos melegedésével párhuzamosan a több kutató által jelzett nyári aszályokat és téli félévi viszonylagos csapadékbőséget, tehát a mediterrán hatások erősödését is jelzik. 77