A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

2. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Vasas Gábor: A vízgazdálkodási társulatok szerepe és feladatai a területi vízgazdálkodásban, a belvízvédelmi feladatok megoldásában Észak-Magyarországon

A vízi társulatokról a törvény rendelkezései megállapítják, hogy ezek sajátos hazai megoldást jelentenek a vízrendezésben és a vízhasználatban. A vízjogi törvény a vízi társulatok szervezetének és működésének minden részletét pontosan szabályozza. 1900-ban már 89. kifejezetten a belvizek levezetése érdekében alakult társulat működött az országban. A Trianoni Békeszerződést követően a vízszabályozás földrajzi, szervezeti és gazdasági feltételei alapvetően megváltoztak. A folyókból 1698. km., maradt Magyarország területén, 2745. km., pedig a szomszédos államok fennhatósága alá került. A vízi társulatok helyzetében is változás következett be; az ármentesítő társulatokból 33. a vízhasználati társulatokból 47. maradt magyar területen. Századunk első évtizedeire az ármentesítési munkák lényegében befejeződtek. A legfontosabb vízgazdálkodási feladat a belvizek elleni védekezés lett. Fejlődését az 1923. évi XL. és XLI. törvény segítette elő. A Tisza-Dunavölgyi Társulat létrehozását írta elő, az utóbbi kötelezte a társulatokat, hogy az érdekeltségi területükön található belvizeket levezessék. Az 1930.-as évek elején 42. társulat foglalkozott árvízmentesítéssel, belvízrendezéssel és közel 12 000 km., belvízcsatornát kezeltek. A II. világháborút követően a vízügyeket is érintő alapvető változás a tulajdonviszonyok átalakulása volt. 2. A VIZITÁRSULATOK TEVÉKENYSÉGE AZ ELMÚLT 40 ÉVBEN. A vízgazdálkodási társulatok államosítása (1948) után rövid időn belül bebizonyosodott, hogy a társulati vízgazdálkodási, helyi vízkár-elhárítási feladatokat az állam (az állami vízügyi szervezet) nem tudja ellátni. így a helyi vízkár veszélye mind a mezőgazdasági területeken, mind az érintett településeken megnőtt. Ez a helyzet szükségszerűen vetette fel a társulatok újjászervezésének gondolatát, ami együtt járt a kifejezetten állami és a helyi jelentőségű vízgazdálkodási problémák szétválasztásával is. Az 1957.évi 48. számú törvényerejű rendelet lehetőséget adott a vízgazdálkodási társulatok megszervezésére. Fő feladat a helyi vízkárelhárítás, belvízvédekezés és a kis vízfolyások rendezése lett. A viziközmü társulat a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátását, majd később a szennyvízcsatornázás megoldását tűzte ki célul. A társulatok működésének szabályozása az évek során további törvényekkel, rendeletekkel történt. így az 1964. évi IV. törvénnyel az 1965. évi 23.számú törvényerejű 450