A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Nagy László: A tivadari buzgár

ELŐZMÉNYEK A 07.08 árvízvédelmi szakasz a Tisza jobbpartján helyezkedik el, közvetlenül a Magyar-Ukrán határ alatt. Az árvízvédelmi töltés a 376 négyzetkilométer területü 2.01. jelű Beregi öblözetet védi, mely öblözet a határon is túl nyúlik és felfelé egészen a Borzsa jobb partjáig tart. Az öblözet területén 19 község fekszik, a települések mezőgazdasági jellegűek. Az öblözetben a terepszintet a mértékadó árvízszint kb. 4 méterrel haladja meg. Az árvízvédelmi gát történetéről viszonylag sok információval rendelkezünk. A tervszerű építés és karbantartás 1846-ban vette kezdetét. A korábban megépült töltés szakaszok, melyek kisebb területek védelmét szolgálták, beleilleszkedtek a rendszer egészét képező új töltésbe, vagy elbontásra kerültek. Tivadarig 1850-re készült el a töltés, melynek nyomvonalát a folyóval párhuzamosan jelölték ki úgy, hogy a holtmedrek a hullámtéren maradjanak (1. ábra). Ennél az első kiépítésnél a három méteres koronához a vízoldalon 1:2 hajlású, a mentett oldalon 1:1,5 hajlású rézsű csatlakozott. Az árvízvédelmi töltés magassági kialakítása szempontjából az első adatot az 1855-ös árvíz adta. A kiépítés szempontjából a következő nagy árvíz az 1869es volt, mely lentebb Jánd és Gulács között mintegy 8 km hosszon meghágta a gátat, majd elszakította azt. Az új töltések az 1869 évi árvíz feletti egy méteres magasságba lettek kiépítve. A padkás szelvénynél a vízoldali rézsű 1:3, a mentett oldali rézsű 1:2 haj lássál került kialakításra. Az 1881 és 1888 évi árvizek ugyan meghaladták az 1869 évit, de meghágásra és szakadásra nem került sor, mert az árvíz szintje a magassági biztonsággal növelt magasság alatt maradt. (Ennek ellenére több helyen -így a Szamos torkolat alatt is- a töltések további magasítására került sor az 1888 évi árvíz plusz egy méteres magasságba.) Az 1888 évi árvíz után hosszú ideig nem volt igazán nagy árvíz, a töltések fejlesztése nem volt napirenden. Az 1947-48 évi árvíznél havazás utáni hirtelen felmelegedés okozott árvizet (Szlávik-Fejér 1997), minek következtében a kialakult vízszintek Tiszabecs és Tivadar között több helyen lényegesen meghaladták az addig észlelt maximumokat. Tivadar fölött három meghágásos gátszakadás alakult ki (Szlávik-Fejér 1998). Ezek egyike volt a mostani buzgár közvetlen szomszédságában. 1947 szilveszterén, december 31-én 15 óra 30 perckor (Becker 1948), a buzgár feletti részen a víz meghágta a töltést és még éjfél előtt kialakult a gátszakadás, aminek helyét a töltés mentett oldali lábánál elhelyezett emlékmű is őrzi. A korabeli feljegyzések alapján a tivadari híd felett 370 méterre szakadt át a gát úgy, hogy a rákövetkező napokban az 131