A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Lovas Attila: Az árvízvédekezés PR munkájának tapasztalatai a Közép-Tisza vidékén az 1998. novemberi és az 1999. márciusi árvíz során

védelemvezetés vett részt. Az önkormányzatok és a védelmi bizottság irányába a rendezvény típusú információáramlás volt a mérvadó, majd az előkészítés után az önkormányzatokkal a szakasz védelemvezetés tartotta közvetlenül a kapcsolatot. Az érintett összes önkormányzat részletes és folyamatos tájékoztatása - a megyei védelmi bizottság égisze alatt, ami eleinte a megjelent polgármesterek létszámára is kedvező hatással volt - már bizonyos hagyományra tekint vissza vidékünkön. Ennek köszönhetően az önkormányzatok vezetői időben, első kézből értesülhettek a várható árvízi helyzetről, egyúttal a védekezési feladatmegosztást is egyértelművé lehetett tenni. Ezek a tájékoztatók arra is kiváló alkalmat nyújtottak, hogy irreális elvárásokat a védekezés szereplői ne fogalmazzanak meg. (Például a védvonalakon jelenlévő vizigesek számával kapcsolatban.) A központi ügyelet leterheltségének csökkentésében két információs csatorna játszott nagyon fontos szerepet, a közvetlenül ( azaz nem központon és melléken keresztül ) hívható információs telefon, és a rendszeres sajtótájékoztató. Mindkét csatornát már a védekezés kezdetén beindítottuk. Az információs telefon számát a sajtó útján többször és széles körben terjesztettük, ezen kívül a telefonközpont kezelői is utasítást kaptak, hogy az érdeklődő telefonokat a tájékoztatási szolgálathoz kapcsolják. Itt állandóan tartózkodott felkészült ügyeletes, aki a sokszor képtelen kérdésekre is választ tudott adni. Ezen a helyen hangsúlyozni szükséges, hogy ilyen telefon melletti ügyelet elsősorban nem is szakmai hozzáértést kíván, hanem türelmet és némi pszichológiai érzéket. A rendszeres sajtótájékoztató minden nap 11.00 órakor volt és ezt minden esetben a védelemvezető, illetve az ügyeletes védelemvezető helyettes tartotta. A sajtó számára itt nyílt alkalom a velük való találkozásra, kérdések feltételére. A legfelső védelemvezetés leterheltségét ez szintén nagyban csökkentette. A sajtóval való, sokszor időt rabló foglalkozás a tájékoztatási szolgálat feladata volt, melynek vezetői feladatuk ellátásához szükséges valamennyi ismerettel, és ami nagyon fontos nyilatkozatadási jogosítvánnyal is rendelkeztek. Ez a rendszer azzal az előnnyel is jár, hogy egy esetleges rossz nyilatkozat, akaratlanul, vagy szándékosan félreérthető fogalmazás, illetve váratlan reakció után, ha szükséges a vezető a helyzet ismeretében "tisztán" léphet a közvélemény elé. 3. INFORMÁCIÓÁRAMLÁS ÉS TAPASZTALATAI A védekezési információáramlás minden területén rendkívül nagy szolgálatot tettek a direkt információhordozók, azaz a feliratos ruhák és névre szóló kitűzők. Amikor a védvonalak mentén több ezer ember dolgozott, fontos volt, hogy az irányítók személye nyilvánvaló legyen, akik között nem csak a 120