A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZELLÁTÁS–VÍZKEZELÉS - dr. Horváth Lászlóné–dr. Tarján Tibor: Ivóvízellátási program a vízminőség javítása érdekében

fertőtlenítés esetén 0,5 mg/L megengedett, de ehhez a nitrit+nitrát együtt értékelendő a WHO javaslata szerint A kloroform és a bróin-diklór-nietán határértéke a WHO által javasoltnak az ötöd-, illetve hatodrésze, a benzolé és 1,2-diklór-etáné az egytizede. A benz(a)pirénnél, illetve a policiklusos többgyűrűs aromás szénhidrogéneknél (PAH) megmaradtak a régi német értékelésnél (6 PAH együtt 0,2 mikrog/L) illetve a benz(a)pirén régebbi WHO határértékénél (0,01 mikrog/L). A többi (a direktíva-javaslatba felvett) egészségügyi határértéknél nem térnek el lényegesen a WHO által javasoltaktól. Új előírás, hogy a víz akrilamid, epiklórliidrin és vinil-klorid tartalmára is adnak határértéket, bár a rendszeres vizsgálattal foglalkozó részben nem a vízre, hanem a termékre (poli-akril-amid, ill. PVC) vonatkozó ellenőrzést írják elő. Elhagyták a direktívákból a sótalanítással kezelt vizekre vonatkozó minimum követelményeket (kalcium, hidrogén-karbonát). Új dolog, hogy nemcsak a javasolt vizsgálati gyakoriság és vizsgálati spektrum szerepel az anyagban, hanem az analitikai módszerekkel szemben támasztott követelmények is (alsó méréshatár, megengedett szórás, a határérték %-ában kifejezve), paraméterenként. Nincs határérték cinkre; a réz viszont az egészségügyi paraméterek közé került. 3.3. A hazai szabványban szükséges változtatások A WHO irányelveinek megjelenése (1993) óta a hazai szabvány nem változott. Ennek egyik oka az volt, hogy az európai előírások változása is várható volt, és azt érdemes volt megvárni. Most, hogy a változás körvonalazódott, már bizonyos mértékig fel lehet készülni a változtatásra (a konkrét módosítással meg kell várni a direktíva végleges szövegének megjelenését). A WHO és az Európai Közösség egyformán szigorította az arzén, bór és az ólom határértékét. Ennek megfelelően hazánkban is indokolt a szigorítás, de az arzén esetében a szigorítás mértéke vitatható. Ez esetben nem az a fő szempont, hogy a 10 mikrog/L-es határérték betartása nagy területen igen nagy beruházást igényelne, hanem az, hogy e határérték túlzott biztonságra törekszik, és elméleti megalapozottsága is vitatható. Bornál és ólomnál más a helyzet. Itt át kell venni a határértékeket, és országos felméréssel kell tisztázni, igényel-e valahol beavatkozást. Bálesetében mély vízadóknál lehet esetleg számítani nagy koncentrációra (egyes ásványvizekben sok a bór). Ólom esetén szekunder szennyeződésre: a PVCcsövekből és vízvezetéki szerelvényekből (bojler!) kioldódó ólom okozhat 231