A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZELLÁTÁS–VÍZKEZELÉS - dr. Horváth Lászlóné–dr. Tarján Tibor: Ivóvízellátási program a vízminőség javítása érdekében

főleg stagnáló állapotban, tehát például a reggeli első vízhasználatkor határérték-túllépést (egyébként a direktíva-tervezet ólomnál 15 éves türelmi időt lehetővé tesz). Nehezebb lesz annak eldöntése, hogy mely további anyagokat kell felvenni az országos szabványba, és melyeket lehet elhagyni a jelenlegiek köziil Azokat a vegyi anyagokat indokolt felvenni a hazai előírás paraméterei közé, amelyek előfordulására hazánkban számítani kell. Amelyet felveszünk, azt a részletes vizsgálatkor mérni is kell, és ez jelentős költséggel jár, ha a lista hosszú. Itt gondolunk pl. a peszticidekre Ha a WHO határértékei mellett maradunk, akkor meg kell szabni, mely peszticidek maradjanak, és milyen új anyagok kerüljenek be a szabványba. A peszticidek rendszeres (pl. évenkénti) mérése egyébként csak olyan vízműveknél indokolható, amely sérülékeny vízbázisra települt Erre is utalni kell majd a szabványban. A többi anyagnál a direktíva-tervezet irányadó lehet, de mérlegelni kell a hazai sajátságokat (kell-e például határérték antimonra vagy epiklórhidrinre, elhagyható-e a bárium, a cink vagy a szén-tetraklorid). Amely vegyületről tudjuk, hogy előfordul (például a diklór-etilén), azt viszont fel kell vennünk a listára. A bromát felvétele például csak olyan megjegyzéssel indokolt, hogy ózonos vízkezelés után mérendő, ugyanis ma alig van rá mérési lehetőség (ionkromatográf) Mai ismereteink szerint az egészségügyi paraméterek közül az arzén határérték szigorítása (feltehetően nem 10, de pl 25 vagy 30 mikrog/L-re) okozhat jelentős problémát, illetve igényelne nagy beruházást [3], Ólomnál, bornál - ahogy már említettük - országos felmérés alapján lehet majd látni, van-e probléma, de feltételezhető, hogy nem lesz sok helyen beavatkozási igény. A nitrit határérték betartása nehéz lesz, akkor is, ha úgy értelmezzük az európai előírást, hogy az ammóniumos víz klórozása klóraminos kezelésnek minősül (ekkor ugyanis 0,1 helyett 0,5 mg/L a határérték). A nem klórozott, de ammóniumos vizek nagyobb részénél a 0,1 mg/L-es határérték betarthatatlan Lényeges fejlesztéssel (pl. ammónium-eltávolítás, komplex vízkezelési technológia) esetleg elérhető volna, de ennek megvalósítása ma nem reális. Helyesebbnek látszik egyelőre a jelenlegi határérték (1 mg/L) betartása mellett a bakteriális utószennyeződést kiküszöbölni és csak ennek maradéktalan megvalósítása (amely szintén igen nagy feladat!) után lehet a nitritkoncentráció 0,1 vagy 0,5 mg/L alá szorításával törődni (aminek szükségessége egyébként egészségvédelmi oldalról nem indokolható). A direktíva "indikátor paraméterei" közül a vas, mangán, ammónium és az oxigénigény határértékek betartása ma a hazai vízművek tekintélyes 232