A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZELLÁTÁS–VÍZKEZELÉS - dr. Horváth Lászlóné–dr. Tarján Tibor: Ivóvízellátási program a vízminőség javítása érdekében

Fontos pozitívuma ennek az 1993-as irányelvnek az, hogy lényegesen kibővült az értékelt anyagok és vegyületek köre; olyan anyagokra is tartalmazva értékelést, amelyre határértéket nem ad meg (pl. azbeszt), másrészt a fertőtlenítő szerek és a fertőtlenítési melléktermékek értékelésekor igen lényeges szempontokat és adatokat közöl. 3.2. Az Európai Unió direktívája Az 1980-ban kiadott direktívát sok kritika érte A direktíva felépítése és hatálya is lényegesen eltért a WHO irányelvekétől; általában a határértékek sem egyeztek. A direktíva - amely ma még hatályos - a legtöbb paraméternél 2 határértéket ad meg: az I. oszlop a kívánatos értéket tartalmazza, amely az esetek jelentős részében rendkívül szigorú [7], Az EUREAU kritikája szerint ezek alapján sok esetben irreális követelményeket támasztottak a vízművekkel szemben, ezért e fogalom törlését kérték. Az átdolgozás során ezt elfogadták; a kidolgozott új javaslat csak a valódi határértéket, a megengedett maximumot tartalmazza. Az 1980-as direktíva 4 organoleptikus, 3 fizikai (fizikokémiai) és 49 kémiai paramétert tartalmazott, az utóbbiak közül 40-re adott határértéket. A kémiai paraméterek között szerepeltek általános mutatók (pl kémiai oxigénigény, TOC) és csoportparaniéterek (extrahálliató szénhidrogének, felületaktív anyagok, peszticidek, egyéb szerves klórvegyületek), és volt külön előírás a sótalanítással kezelt vizekre és a palackozott ivóvizekre is. 1995 májusában jelent meg a Közösség hivatalos lapjában a direktíva módosítására vonatkozó - előzőleg sokszor átdolgozott és megvitatott tervezet, de még mindig csak javaslatként (proposal: O.J.95/C 131/03). Ez a változat az előző - hivatalosan nem publikált - változattól már csak kevéssé különbözik. Ennek alapján remélhető, hogy a végleges változat sem fog ettől nagyon különbözni. Az értékelendő kémiai paraméterek száma lényegesen csökkent 26 kémiai anyagra (köztük 2 csoportra) és 10 indikátor-paraméternek nevezett kémiai anyagra ad határértéket (további 4 organoleptikus mutatóra csak általános követelményt) A WHO javasolt értékeitől lényegesen eltér a peszticid tartalom értékelése: minden peszlicidre egységesen 0,1 mikrog/L-es határértéket ad meg, függetlenül attól, veszélyes (toxikus) szerről van-e szó, vagy viszonylag ártalmatlan anyagról Lényegesen eltér a benz(a)pirén és a nitrit határértéke is. Ez utóbbira megmaradt a korábbi, 0,1 mg/L-es határérték (a WHO 3 mg/L-es értékével szemben), azzal a kiegészítéssel, hogy klóraminos 230