A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

HÉVÍZ- ÉS GYÓGYVÍZ-HASZNOSÍTÁS - Dr. Kádár Mihály: A medencés fürdők higiénés helyzete, 1997

A MEDENCÉS FÜRDŐK HIGIÉNÉS HELYZETE, 1997 DR. KÁDÁR MIHÁLY Országos Közegészségügyi Intézet Sajnálatos tény, hogy hazánkban minden jelentősebb hidrológiai, közegészségügyi, bakteriológiai gyűlésen már szinte hagyományként szerepelnek a jelenlegihez hasonló témájú előadások, ami nem a témát választó előadók megátalkodottságát, hanem inkább a témához kapcsolódó problémák krónikus megoldatlanságát jelzi. Noha erről már számtalanszor volt szó, tekintsük át először a problémák forrásait, majd essék szó a legfontosabb negatív jelenségekről, végül a megoldásukra tett lépésekről és ezek részleges kudarcának okairól. Közismert hazai specialitás a vízbőség, ami elsősorban a medencés fürdőkben hagyományosan legszívesebben hasznosított termális- és ásványvizekre vonatkozik. Ezek hasznosításának relatíve kis költsége, feltételezett vagy tényleges gyógyhatása, a melegvíz élvezetéhez kapcsolódó jelentős infrastruktúra vonzása mind olyan tényezők, amelyek a hazai fürdőkultúra mennyiségi oldalát erősítik és bizonyos mértékig a minőség - legalábbis a közegészségügyi szempontból lényeges minőségi jellemzők - ellen hatnak. Mert amíg azokban az országokban, ahol a fürdőkultúra és medencés fürdőkhöz kötött rekreáció fő bázisa a drágán előállított ivóvíz, a gazdasági és higiénés kényszerek egy irányba hatnak és a visszaforgatásnak nincs alternatívája. A hazai termálvizek egy részének összetételéből adódó objektív nehézség, a visszaforgatás technológiai megoldatlansága sem gyakran fordul elő azokban az országokban, amelyekre fentebb utaltam. Az utóbbi évek gazdasági recessziója a fürdők tulajdonosait és üzemeltetőit is nehezebb gazdasági helyzetbe hozta, és a korszerűsítés, a higiénés követelmények teljesítése leggyakrabban hátrányt szenved. Ugyanebbe az irányba hatnak a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások, de leginkább az a gyakorlat, hogy a tulajdonosok a hosszú távon megtérülő befektetésekben egyáltalán nem érdekelt bérlőknek adják ki a fürdők egy jelentős részét üzemeltetésre. A medencés közfürdőkkel kapcsolatos közegészségügyi problémák 1970-es évekbeli kiéleződése óta a helyzet szerencsére sokat javult, azonban senki ne gondolja, hogy a sokat emlegetett fürdőjárványok már egyszer, s mindenkorra a múltéi. A legutóbbi években is rendszeresen regisztrálnak kisebb nagyobb járványokat, gyakran többet is; ezekben a kórokozó leggyakrabban továbbra is az a Shigella sonnei, amely a kezdetektől szinte kizárólagos szerepet játszott ezen a járványügyi területen. A múlt és jelen összehasonlítására szolgál az 1. táblázat. 746