A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

CSATORNÁZÁS–SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Dr. Varga György: Szakszerű csatornapótló berendezések alkalmazásának kiszélesítése

kellene kidomborítani: a szikkasztóba vagy homokszűrőre milyen feltételek betartása mellett bocsátható ki a szennyvíz (ez szemléleti változást jelent!). - A szennyvíz szikkasztásának szerepe az ivóvíz elnitrátosodási folyamatában, a trágya, műtrágya, hulladék, stb mellett. - Települések alatti talajtömeg vízháztartás- vizsgálata. - Települési szennyvízelhelyezési terv. Megjegyzendő, hogy egyes tanulmányok néhány év eltelte után újra "felfedeznek" a szakirodalomban "új" módszereket és megoldásokat. Jobban kellene koncentrálni a korábban még fel nem tárt kérdésekre, de bírálni is lehet az előző tanulmányokat. 4.2 A kapacitás felső határa és a medence hidraulikai viszonya Az oldómedencés technológia kapacitásának ajánlott felső határát 25 m

3/d ben határoztuk meg az 1976- 83 közötti egységesítési célprogram keretében. Ugyanis bevált, 20-30 m

3/d kapacitású egyszerű és bővített oldómedencéket lehetett találni egyes intézményeknél (pl. iskoláknál). Ennek megfelelően készültek el az MI-10-263-1: 1978 (telep nagyságrendek) és az országos típustervek (MOT- ok). Visszatérve a kapacitásokra, megnéztünk egy szokatlan, többszáz m

3/d - es bővített oldómedencés műtárgyat is, amely rosszul működött és később kiváltották. Alapvetően hidraulikai problémák lehettek. Úgy tűnik, hogy a 20-30 m

3/d alatti oldómedencékben is javítani kellene a hidraulikai viszonyokat, módosítva a hagyományos belső kialakítást. Ilyen lehet például terelőfalak beépítése, az áramlási úthossz meghosszabbítása érdekében. Ezzel egyidőben viszont meg kell oldani a lerakódott iszap megfelelő eltávolítási lehetőségét. Ha ezt a "labirintust" vízsugárral lazítják és mosatják ki, akkor nagy nyitható födémfelületre lenne szükség. Jó megoldást kellene keresni. A korábbi szakirodalom tanulmányozása során (Európa, Japán, U.S.A., Kanada, stb.) sem erre a problémára, sem az előbb említett kapacitás felső határra nem kaptunk megnyugtató választ. A hazai kisebb kapacitású, megvizsgált házi oldómedencék jelentős részénél még az elemi hidraulikai feltételeket sem biztosították (pl. a bevezetésnél a "pipa" hiányzott, ugyanez volt a helyzet az elvezetésnél, ráadásul ennek szintje sem volt megfelelő, az "úszó kéregből" továbbították a vizet!). Sok üzemelési probléma, felesleges költség merült fel (pl. a szikkasztók eltömődése miatt), ráadásul rosszul tisztított víz kerül be a talajba, vagy a befogadó vízfolyásba. Ezen létesítmények "tervezője" sok esetben szakmunkás, kőműves, stb. volt. S a "terveket" elfogadták, mert azok sem értettek hozzá, vagy nem figyeltek oda. Sajnálatos módon a szennyvizes szakma egy része is lebecsülte a világon jól bevált és végleges csatornapótló megoldásokat. 359