A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

VÍZELLÁTÁS TERVEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI - HAVAS ANDRÁS–KOLLÁR GYÖRGY: Ivóvízvezeték hálózatok másodlagos biológiai szennyeződésének egyes kérdései

A másodlagos biológiai szennyeződés feltételei Az ivóvízhálózatokban másodlagos biológiai folyamatok több feltétel egyidejű teljesülése esetén indulnak meg. A víznek tartalmaznia kell tápanyagot, oxigént, élő szervezetet, a víz nem tartalmaz a mikroorganizmusok elszaporodását gátló anyagot és a folyamatok lejátszódásához szükséges tartózkodási idő biztosított. A másodlagos hálózati szennyeződés azon hálózat részeken jön létre, ahol ezen öt feltétel egyidejűleg teljesül. Fontos megjegyezni, hogy az ivóvízminőségi szabvány nem ír elő határértéket az oldott oxigén koncentrációra. A kívánatos koncentráció 0,2 - 0,3 mg/L. Vastalanítás esetén, ha az oxidálódás levegővel történik, nem szabad több oxigént juttatni a vízbe, mint ami a vastalanítás miatt szükséges, hogy ezzel korlátozzuk az egyik feltétel teljesülését. (Az ivóvízminőségi szabvány által megengedett vas-, mangántartalom ugyanis elégséges tápanyagszint lehet a vas-, mangánbaktériumoknak.) 584