A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

VÍZELLÁTÁS TERVEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI - HAVAS ANDRÁS–KOLLÁR GYÖRGY: Ivóvízvezeték hálózatok másodlagos biológiai szennyeződésének egyes kérdései

Egy vízvezetékhálózatban az áramlási irány mentén, tehát növekvő tartózkodási idővel végzett oldott oxigén koncentráció mérésből, az oldott oxigén koncentráció csökkenéséből következtetéseket lehet levonni az adott hálózatban lejátszódó biológiai folyamatokra. Ugyanazon helyen mért oldott oxigén koncentráció csökkenés a biológiai folyamatok felerősödésére utalhat. Fertőtlenítéssel csak korlátozott mértékben lehet fellépni a másodlagos hálózati szennyeződés ellen. A maradandó fertőtlenítő hatást is biztosító klórozáskor a fertőtlenítő szer mennyiségét úgy kell meghatároni, és a fertőtlenítést alkalmazni, hogy az a közüzemi vízműből kikerülő ivóvíz élő szervezet egyedszámát ..kondicionálja". (Az egyedszám nem növekedhet.) A klórkoncentráció soha nem haladhatja meg azt az érzékszervi küszöböt, ami a fogyasztó számára kellemetlen. A hálózati vízminőségromlás lehetséges okai Szabványnak megfelelő betáplálási vízminőség ellenére kialakulnak hálózati vízminőségi problémák. A másodlagos biológiai szennyeződés öt feltétele közül a tartózkodási idő rendszeradottság, a vízkezelés helyén alkalmazható fertőtlenítés behatárolt, a másik három feltétel fennállása a nyersvíz minőségének és a víztisztítás technológiájának következménye. A lehetséges okok egyike tehát az adott vízellátó rendszer szempontjából nem elégséges víztisztítás. 585