A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS - FORGÓNÉ NEMCSICS MÁRIA: A melioráció talajtani hatásainak vizsgálata

A MELIORÁCIÓ TALAJTANI HATÁSAINAK VIZSGÁLATA Forgóné dr. Nemcsics Mária Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék Hazánk egyik legnagyobb - legfontosabb - természeti kincse, erőforrása a termőtalaj Két évszázaddal ezelőtt, csak a jó éghajlati, talajtani és vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező területeken folyt termelés A XX század második felében a lakosság létszámának robbanásszerű megnövekedésével az igények, az élelmiszer iránti kereslet is megnőtt. A müvelésbe vonható területek nagyságát egy idő után már nem lehetett növelni, sőt évről-évre kivontak területeket a mezőgazdasági művelésből új települések, ipari üzemek, utak stb kialakítása céljából. Az ország mezőgazdasági termelésének szintentartása, illetve az új igények kielégítése szükségessé tették a csökkenő területek termőképességének növelését és a gyengébb termékenységű területek javítását, intenzív müvelésbe vonását. Magyarország területének közel fele, mintegy 40.000 km' síkvidéki jellegű. Ebből kb. 19.000 km

2 nagyságú területen [4], az időnként felszaporodó belvizek súlyos károkat okoznak a mezőgazdaság, az ipar és a lakott területek számára. E károk megelőzésére - vagy legalább mérséklésére - régóta folyik a belvízrendezés, a síkvidéki vízrendezés. A kedvező termőhelyi viszonyok kialakításának eszköze a melioráció, amelynek egyik igen fontos, korszerű eleme a talajcsövezés Hazánkban a talajcsövezés széleskörű elterjedéséről csak az 1970-es évektől beszélhetünk Jelentősége azonban egyre fokozódott és alkalmazására egyre szélesebb körben került sor, je683