A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FELSŐ-DUNA SZABÁLYOZÁSI ÉS ÖKOLÓGIAI KÉRDÉSEI - SAJBEN ANDRÁS: Felső-Duna szabályozásának áttekintése a vízlépcsőrendszer építéséig

parti vontatás lehetőségét partmenti út kialakításával és a kisebb mellékágak áttöltésével biztosították. Ezt a tevékenységet az un. "Burcsellások" végezték, akik a hajózható folyó mentén arra alkalmas helyen állomásokat alakítottak ki és biztosították a hajók továbbvontatásához szükséges pihent igavonó állatokat. A Duna térségünket érintő felső szakaszán (Dévény-Gönyü között) a hajózási viszonyok rendkívül mostohák voltak. A megépített vontató utakat és mellékág áttöltéseket a víz minden áradás alkalmával megrongálta, helyreállításuk költséges és időigényes munka volt. Hajózni csak az év egy töredékében lehetett. A gőzgép felfedezése, majd a gőzhajózás megjelenése forradalmasította nemcsak a hajózást, hanem a kis- és középvízi mederszabályozást is. Időszerűvé és halaszthatatlanná vált a Felső-Duna szabályozásának kérdése. A szabályozási munkák megkezdése előtt térképkészítési, részletes mederfelmérési munkák és vízhozammérések kezdődtek, 1823-ban. Az első mederszabályozási terv 1830-ban készült el. A terv alapján a szabályozási munkákat 1832-ben kezdték meg a PozsonyGútori szakaszon. A megkezdett szabályozás keretében több mellékág lezárásával igyekeztek egy egységes, mindenkor hajózható medret kialakítani, magát a főmedret pedig sarkantyúkkal szűkíteni. A végrehajtott szabályozási munkák azonban nem hozták meg a kívánt eredményt. Az állandóan mozgó, hordalékos, zátonyos mederben a sarkantyúk gyorsan beiszapolódtak, megfelelő fenntartás hiányában tönkrementek. A Duna ezen a felső szakaszán egyre több volt a panasz és a legnehezebben hajózható szakasszá vált. Szükségessé vált a szabályozás újraértékelése és új szabályozási elvek kidolgozása. A Felső-dunai, hajózás érdekében szükségessé vált egységes szabályozási tervet 1880-84. között Bodoki Lajos dolgozta ki. Szabályozási vízszintként a pozsonyi vízmérce 300 cm-es vízszintjét fogadták el, amely 2880 m3/sec-os vízhozamnak felelt meg. A szabályozási szélességet Dévény-Bős között 300, Bős-Medve között 325, Medve-Vének között 380, Vének-Komárom között 420 m-ben állapították meg. A szabályozási munkák megkezdéséről az 1885. évi te. intézkedett. A munkálatok Fekete Zsigmond irányításával 1886-1896. között folytak. Ennek során a mellékágak zömét elzárták, a folyó kanyarulatait átvágták, s így egy kevésbé kanyargó középvízi medret alakítottak ki. Ügyeltek arra, 235