A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FELSŐ-DUNA SZABÁLYOZÁSI ÉS ÖKOLÓGIAI KÉRDÉSEI - SAJBEN ANDRÁS: Felső-Duna szabályozásának áttekintése a vízlépcsőrendszer építéséig

hogy az ívek sugarai ne legyenek 800 m-nél kisebbek és a leghosszabb egyenes szakasz ne haladja meg a 4 km-t. A munkák során beépítésre került 3,6 millió m3 vízépítési terméskő és kikotrásra került 7,8 millió m3 kavics. Az elvégzett szabályozási munkákkal bizonyos javulást értek el, de az eredeti szándékot - kisvizes időszakban egy 2 m-es merülési mélység - nem sikerült megvalósítani. A tervezett hajózási mélység elérése érdekében, 1901-től kisvíz-szabályozási munkákra került sor. A már elkészült középvízi mederben sarkantyúkat és vezetőműveket építettek be, a folyószabályozás új elveinek megfelelően. 1906-ban elkészült a Rajkai zsilip, melynek segítségével az árvizeket kizárták a Mosoni-Dunából. A végrehajtott szabályozás hatására kialakult Duna főmederben jelentősen javultak a lefolyási és hajózási viszonyok, azonban a várt egyensúlyi állapot ezúttal sem következett be. A mederszűkítés következtében a kisvízszíntek emelkedtek, de ezzel egyidejűleg intenzívebb hordalékmozgás kezdődött. Pozsony térségében a meder 1895-1917. évek között 0,9 m-rel mélyült, ugyanakkor az 1830-1800 fkm, Bodak-Szőgye között 1,5 m-rel emelkedett. A középvízi meder túlságosan szélesnek bizonyult és a megváltozott hordalékmozgás következtében kavicspadok, zátonyok képződtek, amelyek a hajózást jelentősen korlátozták. Ezen a helyzeten az időközben megkezdett gázlókotrási munkák sem segítettek. Folytatni kellett a század elején megkezdett kisvíz-szabályozási munkákat. A kisvízszabályozás 1915-ig Dévény-Pozsony (1880-1866 fkm) és Rajka-Bős (1848-1819 fkm) közötti szakaszon valósult meg. Az Első világháború okozta kényszerszünet 1930-ig tartott. A háborút követően a Felső-Duna határfolyó jellege miatt a szabályozási munkák végrehajtása bonyolultabbá vált. Annak ellenére, hogy Magyarország és Csehszlovákia között szakértői szinten már 1921-ben megkezdődtek a megbeszélések a Duna közös szabályozási és hajózási kérdéseinek rendezésére, a szakértők csak 1930-ban állapodtak meg. Ezt követően az ideiglenes Közös Műszaki Bizottság 1938-ig évenként ülésezett. Munkája eredményeként 1937. augusztus 24-én Budapesten aláírták a kétoldalú "Vízügyi Egyezmény"-t. Az "Egyezmény" C. rész 18. cikke alapján alakult meg a Közös Műszaki Bizottság (KMB) Az 1930-tól folytatott kisvízszabályozás kisebb tervezési módosításokat is beleértve az 1940-es évek elejére befejeződött. A Második világháború ismét kényszerszünetet okozott. A háború során több szabályozási mű megrongálódott, és tucatnyi elsüllyedt hajó akadályozta az ébredező Felső-dunai hajózást. 236