A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FERTŐ-TÓ ÉS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETE - JÓZSA JÁNOS–RÁKÓCZI LÁSZLÓ–JUHA SARKKULA: A Fertőrákosi öböl szélkeltette áramlásainak és a mederüledék mozgásának főbb jellemzői a közelmúlt kutatásai alapján

vonatkozóan. A legátfogóbb áramlási vizsgálatokat eddig az osztrák tórészen osztrák-finn együttműködés keretében 1992-93-ban, osztrák illetve finn tulajdonú automatikus áramlásmérő műszerekkel végezték. Az összesen 10 pontban végrehajtott hosszúidejű mérések elemzéséből az osztrák tőrész az ún. B

0 határ-törésponttól északra eső területének mértékadó globális áramlási viszonyai nagyrészt ismertté váltak. A tó magyar részén 1990-ben finn-magyar együttműködésben, finn kölcsönműszerekel került sor a nyolcvanas évek második felének balatoni illetve a fent említett 1992-93. évi osztrák oldali mérésekhez hasonló elvű vizsgálatokra, a Fcrtőrákosi öböl északi része és bejárata szél keltette áramlási viszonyainak feltárására. A tó egészének átfogó áramlási feltáráshoz szükséges egyidejű, összehangolt osztrák-magyar közös kutatásra ugyan ezidáig még nem kerülhetett sor, mindamellett magyar oldalon további olyan tórészek feltárása vált szükségessé, ahol a vízcsere- és feliszapolódási folyamatok az utóbbi években már helyenként mérnöki beavatkozást igénylő mértékben kedvezőtlenné váltak. Ez tette indokolttá azt, hogy az 1990-ben végzett vizsgálatokat követően kutatás-fejlesztési illetve alapkutatási támogatással a magyar oldalon 1995-ben ismételten áramlástani és üledékvándorlási kutatások kezdődtek. Ezek két fontos térségnek, elsőként a Fertőrákosi öbölnek az eddigieknél még átfogóbb, majd ezt követően a Madárvárta-öbölnek első részletes áramlástani és üledékvándorlási vizsgálatát célozzák. Jelen tanulmány az 1990. és 1995. években a Fertőrákosi öbölben végzett mérések eredményeit, az azokból eddig levont következtetéseket adja közre. 2. SZÉL KELTETTE ÁRAMLÁSI VISZONYOK A sekélyvizű Fertő tóban számottevő vízáramlásokat elsősorban a szél hoz létre, amely a levegő-víz határfelületen ébredő csúsztatófeszültségen keresztül mozgási energiát ad át a víztestnek, és ezáltal mozgásba hozza azt: vízszínkilcndülés illetve lengések, ezzel együtt járó oszcilláló áramlások, továbbá tartósabb szél hatására cirkulációs (köröző) áramlások alakulnak ki. Az energiaátadás összetett, általában térben és időben változó folyamat. Már pusztán a vízfelület érdességi viszonyainak meghatározása is bonyolult, hiszen a szél a 109