A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FERTŐ-TÓ ÉS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETE - JÓZSA JÁNOS–RÁKÓCZI LÁSZLÓ–JUHA SARKKULA: A Fertőrákosi öböl szélkeltette áramlásainak és a mederüledék mozgásának főbb jellemzői a közelmúlt kutatásai alapján

másrészt a kedvezőtlen folyamatok elleni védelmet illetve azok mérséklését szolgáló beavatkozások kialakításának tudományos alapjait teremtik meg. A hosszú ideje folyó kutatások egyik fontos területe az áramlási és üledékvándorlási viszonyok feltárása. Ismert, hogy a tavat csak kisvízfolyások táplálják, amelyek által létrehozott áramlások nagyságrendje elenyésző a szél keltette vízmozgásokhoz képest. Ugyanez érvényes az üledékvándorlásra is, amelyet a tó szélsőségesen sekély voltából kifolyólag szintén elsősorban a szél hoz létre. A szél mellett szerepe lokálisan még a Hansági főcsatornának lehet a tóból való kitorkollás környezetében akkor, amikor a leeresztő zsilipen a tóban lévő magas vízállás csökkentésére jelentős a vízercsztés. A Fertő tó szél keltette mértékadó áramlási és üledékvándorlási jellemzőinek feltárására a múltban több kutatási programot hajtottak végre. Összehangolt hidraulikai, üledékvándorlási és vízminőségi kutatások magyar oldalon 1979-ben indultak, melyek kitőzött célja a Fertő tó magyar területre eső tórészei megőrzését, továbbá a feliszapolódás elleni védelmet és az eutrofizálódás mérséklését szolgáló műszaki beavatkozások megtervezésének megalapozása volt. A helyszíni hidraulikai kutatások 1982. évi befejezését követően az eredményeket értékelték és kidolgozták a tószabályozási beavatkozásokra vonatkozó javaslatokat [2], A kutatás során részletesen elemezték a helyi szélviszonyokat és megállapították, hogy az áramlási, vízcsere- és iszapmozgási folyamatok szempontjából elsősorban az ENy-E-i továbbá - az előzőnél ugyan jóval kisebb súllyal - a D-DK-i iránytartományba eső szelek tekinthetők mértékadónak. Vízállásíró műszerekkel a magyar oldal számos jellegzetes pontján mérték a szél hatására előálló vízszínkilendüléseket és lengéseket, és részletes elemzés alapján megadták számos hely szélirány-szélsebesség-vízszintváltozás összefüggését. Ezek alapján becsülhetővé váltak a szél által okozott víztömegváltozások. Tavi, automatikusan regisztráló áramlásmérő műszerek hiányában a kialakuló nempermanens és közel permanens áramlási viszonyokra a hazai műszerezettségből kifolyólag néhány expedíciószerü úszóbójás méréstől eltekintve főleg közvetve, vízállásméréseken keresztül következtettek. A rendelkezésre álló adatok hiányos volta ellenére - ahogy azt a későbbi, kilencvenes évek áramlásmérései is alátámasztották - nagyrészt helytálló következtetéseket vontak le a Fertörákosi öböl uralkodó belső áramlási viszonyaira valamint az osztrák tórészekkel való vízcsere folyamataira 108