A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - FLEIT ERNŐ: A Sajó folyó és árterének ökológiai állapotfelmérése

Az összegyűjtött mintákból a szerves és szervetlen mikroszennyezők széles spektrumát elemeztük biológiai és nem biológiai mintákból, illetve megvizsgáltuk mindazokat a biológiai változókat, amelyek alapján a folyó és árterének ökológiai állapota megítélhető. A projekt elsődleges célja az volt, hogy meghatározza a Sajó jelenlegi ökológiai állapotát, és ennek a feltételezetten degradált folyónak az egyes biológiai állapotváltozóit összehasonlítsa a kevésbé szennyezett Hernád folyóéval. A Sajó folyó medencéje az egyik legiparododottabb területe hazánknak, mely tény már számos vízminőségvédelmi problémát vetett fel a múltban. A nagyipar összeomlásának, és a gazdasági recessziónak köszönhetően a szerves és szervetlen mikroszennyezők kibocsájott mennyisége az elmúlt években drasztikusan csökkent. A project egyik célja az volt, hogy meghatározza azt, hogy ez a csökkenés hogyan tükröződik a folyó vízminőségében, illetve hogy megfigyelhetők-e "ön-regenerációs" folyamatok a folyó ökoszisztémájában. 1.1. Hidrológiai és üledék felmérések A Sajó teljes vízgyűjtő területe 12,707 km

2, melyből 8494 km

2 esik Szlovákia területére. A mágyar területen található két jelentősebb mellékvízfolyása a Bódva és a Hernád. A folyó szélessége közel 20 m a határszelvényben, és csaknem 100 m a Tisza torkolathoz közeli szelvényekben. A Sajó hossza 223 km. A minimum és a maximum vízszintek közötti ingadozás 2.7 m és 4.3 m között változik. A vizsgálatok során elemeztük a Sajó hordalékszállító képességét, a kiülepedés egyes helyszíneit és annak nagyságát. 561