A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GULYÁS PÁL: A magyarországi Felső-Duna szakasz, a Mosoni Duna és a szigetközi vízterek zooplankton vizsgálata

állományok találhatók, a város alatt ezzel szemben általában egyedszámnövekedés figyelhető meg, ami erőteljes trofitásnővekedésre, a vízminőség romlására hívja fel a figyelmet. 3. 4. Hullámtéri mellékágak A vizsgált 14 szelvényben 68 kerekesféreg és 48 planktonrák taxont találtunk. Feltűnő az utóbbi állatcsoport nagy fajszáma. A társulások faji összetétele azt mutatja, hogy az eltereléshez legközelebb fekvő mellékágakban, amelyekben még a mesterséges vízpótlás megkezdése előtt is intenzív vízmozgás volt (pl. Szigeti-ág Dunakiliti és Doborgaz, Cikolaszigeti-ág) fajokban gazdagabb zooplankton állományok alakultak ki. Ezekben a vízterekben azt is megfigyeltük, hogy elsősorban nem a bő táplálékellátottságú eutróf vizek fajai voltak dominánsak, hanem a kisebb vízfolyásokban élők. Nem volt jellemző ez az állapot az áradások idejére (pl. 1994. április vége), amikor az állományok faji összetétele sokkal szegényebb volt, ami a nagyobb vízmozgás eredménye. Példa erre az 1994. augusztusi vizsgálat, amikor a Szigeti-ágban, a Cikolaszigeti-ágban, a Bodaki-ágrendszerben és a Dunaremetei-ágban 16-25 között változott a fajszám, az Ásványi-ágrendszerben és a Bagoméri-ágban ugyanakkor csupán 11-17 faj találtunk. Otóber közepén ezek a különbségek már nem voltak számottevőek. Az állományok egyedsűrűségének az összehasonlítása alapján sokkal élesebb különbségek adódnak az egyes mellékágak között. Az intenzív vízmozgás (vízpótlás) hiánya esetén már az eltereléshez közeli szelvényekben is nagy egyedsűrűségű zooplankton állományok alakultak ki. 1992. november 11-én pl. a Szigeti-ágban Dunakilitinél a 100 liter víz szűredékében 1580, Doborgaznál 1470, a Cikolaszigeti-ágban a gátőrház magasságában 2875 egyedet találtunk. 1993. június 8-án ugyanezen mintavételi helyeken az egyedszámok a következők voltak: 21185, 2775, 27180. Egy évvel később a hasonló évszakban, amikor már megindult az intenzív vízpótlás, az említett szelvényekben a fenti egyedszámok csupán 390-3575 ind./lOO liter között változtak. Azokban a vízterekben tehát, amelyekben intenzív vízcserét valósítottak meg nem alakulnak ki nagy egyedsűrűségű állományok. Az Ásványi-ágrendszer és a Bagoméri-ág vizében, amelyekbe a vízpótlásból gyakorlatilag már nem jut víz, a legtöbb esetben egy vagy két nagyságrenddel több állat élt, mint azokban, amelyekben vízcsere van. Példaként az 1994. augusztus elejei vizsgálatok eredményeit mutatjuk be, mert ekkor már közel egy hónapja üzemelt a szivattyús vízbetáplálás. A kerekesférgek és a planktonrákok 100 literenkénti egyedszám a Szigeti-ágban ekkor 600-660, a Cikolaszigeti-ágban 890-3775, a Bodaki-ágrendszerben 770-1835 között változott, míg a Dunaremetei-ágban a szivattyúk közelében ez az érték 355 volt. A Duna főágában ebben a szelvényben 350 ind./lOO liter értéket találtunk. Az Ásványi-ágrendszer felső részén levő Gombócosi zárásnál ugyanakkor 64670 egyed élt 100 liter vízben. A Halrekesztői csatornában ez a szám 401355 (teljesen berothadt víz), az ásványrárói Hajózási Üzemnél 4325, az ágrendszer alsó végénél levő Árvái zárásnál 22055, a Bagoméri-ág alsó szelvényében pedig 5635 volt. Ezek a hatalmas egyedsűrűségek csak a tápanyagokban gazdag politróf állóvizekben alakulhatnak ki. A nagy egyedsűrűséget a Mosoni-Dunához hasonlóan minden esetben néhány eutróf-, ill. politrófvízi, továbbá a nagyobb szervesanyag tartalmat eltűrő kerekesféreg és rákfaj eredményezte (Asplanchna,Brachionus,- Keratella,- Polyarthra,- Acanthocyclops, - Thermocyclops,- Bosmina,Diaphanosoma,- Moina nemzetségek). Ennek oka a lelassuló áramlási sebességben, pangóvizű izolált vízterek kialakulásában és a táplálékul szolgáló bőséges bakterio- és 547