A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GULYÁS PÁL: A magyarországi Felső-Duna szakasz, a Mosoni Duna és a szigetközi vízterek zooplankton vizsgálata
fitoplankton állományok jelenlétében kereshető. A tartós állóvízi állapot idején ezekben a vízterekben az év szinte mindegyik időszakában (nemcsak a vegetációs időszakban) erőteljes planktonikus eutrofizálódás indul meg, aminek eredményei a hatalmas egyedsűrűségű planktonállományok, ami erőteljes vízminőségromlást, politróf állapotú vízminőséget eredményez. A mesterséges vízpótlás műszaki kialakítása során az Ásványi-ág felső végénél levő Gombócosi zárás térségében nem bontották el a keresztgátat, ezért a néhány fkm-rel feljebb Dunaremeténél kiemelt vizet itt sajnálatos módon visszavezetik a főmederbe. Az Ásványi ágrendszerbe friss víz ezért csak az áradások alkalmával (pl. 1994. április második fele) kerül, azt követően vízpótlás gyakorlatilag nincs. Ennek eredménye az is, hogy a Halrekesztői csatorna már augusztusban majdnem teljesen kiszáradt, az ásványrárói Hajózási Üzemnél pedig 1994. nyarán és őszén szinte kizáróan kékalgákból (Microcystis flos-aquae és Oscillatoria spp.) álló fitoplankton állományokat találtunk. Ezzel magyarázható pl. az, hogy itt kisebb volt a zooplankton állományok egyedsűrűsége. A mellékágakban a keresztgátak elbontása után azok térségében kialakult felvízben, ill. alvízben külön vizsgáltuk a zooplankton állományokat. Az esetek többségében a két szelvény között nem találtunk számottevő különbséget sem az állományok faji összetétele, sem pedig az egyedsűrűség tekintetében. Egyedsűrűség növekedést csupán az Asványi-ágrendszer felső végénél levő Gombócosi zárás alvizében tudtunk alkalmanként kimutatni. Az eredmények összefoglalásaként elmondható, hogy azokban a hullámtéri mellékágakban, amelyekben intenzív vízcsere van nem alakulnak ki nagyobb egyedsűrűségű zooplankton állományok, faji összetételük azonban gazdagabb, a víz minősége tehát jobb. Azokban azonban, amelyekben a vízpótlás nem biztosított, igen erőteljes planktonikus eutrofizálódás következik be, aminek erdményeként nagy egyedsűrűségű zooplankton állományok találhatók, ami erőteljes vízminőségromlást eredményez. 3. 5. 1 . Az ára dá s hatásának vizsgálata Az 1994-es tavaszi árvíz levonulását követő napokban az apadás idején április 21-május 3. között a Duna főágában, a hullámtéri mellékágakban és a mentett oldali vízterekben összesen 13 szelvényben vizsgtáltuk a víz a-klorofill tartalmának, továbbá a zooplankton állományok faji összetételének és egyedsűrűségének a változását. Ezekkel a mutatókkal a trofitás idő- és térbeni változásai jellemezhetőek. Az eredmények értékelése alapján megállapítható, hogy a víz a-kloroftll tartalma a főágban, ill. azokban a csatornákban, mellékágakban, amelyekben intenzív vízmozgás van kicsi, értéke 19,1-22,5 mg/m 3 között változott. Az áramlási sebesség csökkenése, a víz tartózkodási idejének növekedése azt eredményezte, hogy megindult a fitoplankton erőteljes szaporodása, ami az említett értékek 5-7-szeresét tette ki (max. Kisbodaki-ág 178,6 mg/m 3). A mérési eredményekből az is megállapítható, hogy a növekedés a hossz-szelvény mentén folyás irányában haladva fokozatos. Ennek oka a folyási sebesség csökkenése mellett elsősorban a víz átlátszóságának és hőmérsékletének a növekedése. A Duna vízminőségére ugyanis jellemző az, hogy növényi tápanyagtartalma egész évben bőségesen elegendő az eutróf, ill. politróf állapotok kialakulásához. Az eredményekből az is jól látható, hogy a víz a-klorofill tartalmának az erőteljes növekedése a mellékágrendszerben 3 nap elteltével kezdődött meg, ami azt mutatja, hogy a lassú folyási sebességű szakaszokon rövid idő alatt 548
