A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GULYÁS PÁL: A magyarországi Felső-Duna szakasz, a Mosoni Duna és a szigetközi vízterek zooplankton vizsgálata

bekövetkező folyási sebesség csökkenés és vízhőmérséklet emelkedés, mely bőséges tápanyagkínálat mellett kedvező életkörülményeket nyújt a planktonikus fajok (fito- és zooplankton) populációinak az elszaporodásához, az un. planktonikus eutrofizálódás fokozódásához. A kerekesférgek és rákfajok 100 literenkénti egyedszámának átlaga ennek megfelelően a két szelvényben 430-ra, ill. 644-re nőtt. Ezek a Medve, ill. a Komárom térségében a Duna főágában talált átlagértékéhez hasonlóak. 3. 3. Mosoni-Duna A Mosoni-Dunából Feketeerdő térségében, Mosonmagyaróvár alatt, Mecsérnél, Győrött az új közúti hídnál, Kisbajcs térségében a szennyvíztelep alatt és Véneknél vettünk mintákat, melyek szűredékében összesen 87 fajt találtunk. Legnagyobb faj- (50) és egyedszámban az előző vizekhez hasonlóan a kerekesférgek fordultak elő, míg a rákokat 26 taxon képviselte. Szemben a szivárgó csatorna vizével, állományaik faji összetételét a Duna főágához hasonlóan az eutróf álló és lassú folyású vizekben élő fajok dominanciája jellemezte. A hazai felszíni vizeinkben ritka fajok száma kevés volt és többnyire a Győr fölötti folyószakaszra korlátozódott. Altalánosságban az mondható el, hogy a kerekesféreg és planktonrák állományok faji összetétele a hossz-szelvény mentén haladva fokozatosan gazdagodik. A legtöbb faj a Mecsér-Kisbajcs (győri szennyvíztelep) közötti folyószakaszon él. Győr fölött az is megfigyelhető, hogy az állományok egyedsűrűsége általában nem nagy. Ennek valószínű oka a folyó nagyobb vízhozama és az emiatt meglevő intenzívebb vízmozgás. A mosonmagyaróvári szennyvizek hatását ezért csak esetenként tudtuk kimutatni. 1994. augusztusában és októberében pl. nagyobb egyedsűrűséget találtunk ebben a szelvényben, mint fölötte (Feketeerdő) és alatta (Mecsér). Nyáron mindhárom állatcsoport egyedeinek, ősszel pedig a kerekesféreg állományoknak volt nagyobb az egyedsűrűsége. A Mecsérnél 1994. juniusában talált nagy egyedszám oka a Bosmina longirostrís eutrófvízi ágascsápú rák elszaporodása. Győr város szennyvizeinek hatása a legtöbb esetben egyedszámnövekedés formájában jelentkezett. Már a győri új közúti hídnál vett mintákban is sokszor megfigyeltünk igen nagy zooplankton állományokat (2570-8185 ind./lOO liter), de a szennyvíztelep alatt, ill. Véneknél ez a növekedés egyes esetekben a 15-szörös értéket is meghaladta (max. 28795 ind./lOO liter, 1994. augusztus 8.). Mindkét mintavételi hely térségében erősen érvényesül a Duna főágának a visszaduzzasztó hatása, aminek következtében szinte állóvízi jellegűvé válik a Mosoni Duna. Minden körülmény adott tehát az eutróf és a politróf vizeket kedvelő, a nagyobb szerevsesanyag tartalmat eltűrő kerekesférgek (pl. Brachionus, Keratella fajok), ágascsápú rákok (Bosmina longirostrís, Diaphanosoma bracliyurum, Moina micrura ) és az evezőlábú rákok naupliusz és kopepodit lárváinak az elszaporodásához. Az 1992. késő őszén és telén végzett vizsgálatok alkalmával ezzel szemben azt is megállapítottuk, hogy a minták többségében sok baktériumtelep és fonalas baktérium kötegek (pl. Sphaerolilus natans), továbbá csillós véglények ( pl. Vorticella és Paramecium fajok) éltek, amelyek a szerves szennyezések indikátorai. A győri szennyvizek hatása ekkor az említett trofitás növekedéssel ellentétben a szaprobiológiai állapot erőteljes romlásában nyilvánult meg. Összefoglasló értékelésként az állapítható meg, hogy a Mosoni Duna a zooplankton állományok alapján két szakaszra osztható. A Győr fölötti folyószakaszon fajgazdag 546