A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GULYÁS PÁL: A magyarországi Felső-Duna szakasz, a Mosoni Duna és a szigetközi vízterek zooplankton vizsgálata
A Rajka-Esztergom közötti szakaszon az állatok 100 literenkénti egyedszáma 10-5705 között változott. Általánosságban az állapítható meg, hogy az állatok egyedsűrűsége a hossz-szelvény mentén határozottan növekszik. Ennek a mértéke 1993-ban még mérséklet volt, 1994-ben azonban már sokkal szembetűnőbb. Különösen a Medve alatti folyószakaszon Süttő és Esztergom térségében volt nagy az állatok egyedszáma, amikor a Rajka-Dunaremete térségében 100 liter vízben talált 150-1310 közötti értékek 860-5705-re nőttek. A Gönyü alatti folyószakaszon történő áramlási sebesség csökkenés kedvező életfeltételeket nyújt a nagyobb egyedsűrűségű, az eutróf vizekre jellemző (Brachionus, Filinia, Keratella, Polyarthra, Acanthocyclops, Bosmina, Daphnia, Diaphanosoma nemzetségek) zooplankton állományok kialakulásához. A nagy egyedszám oka a legtöbb esetben egy-egy faj populációinak nagyobb mértékű elszaporodása. Ezek a jelenségek - a hossz-szelvény menti egyedszám növekedés, vagy egy-egy faj nagy egyedszáma - mind a Duna vizének fokozatosan növekvő eutrofizálódására utalnak. 3. 2. Szivárgó csatorna Rajka és Dunakiliti térségében a Szlovákiából érkező Duna víz, a tározó töltése alatt átszúrt szivárgó víz, továbbá a Duna és a szivárgó víz elkeveredése utáni szivárgó csatorna zooplankton állományait vizsgáltuk. A 13 vizsgálat során összesen 94 fajt találtunk a minták szűredékében. Állományaik faji összetételére jellemző a sok nem planktonikus életmódú kerekesféreg (Colurella adriatica, Euchlanis lyra, E. proxima, Mytilina mucronata, M. ventralis, Ptygura melicerta, Trichotria pbcillum, T. tetractis) és rákfaj (Eucyclops serrulatus, E. niacrurus, Megacyclops viridis, Acroperus harpae, Eurycercus lamellatus, Ilyocrjptus sordidus, Pleuroxus trígonellus, Scapholeberis mucronata, Simoceplialus vetulus) jelenléte. Különösen a csak szűrt Duna vizet tartalmazó, fenékig átlátszó vízben élt sok olyan faj, amelyek többségének az előfordulása hazai vizeinkben ritka és nem a főág vizére jellemző domináns taxonok. Különösen a sok (26) ágascsápú rákfaj jelenléte érdekes, mert ezek legtöbbjének élőhelye a fenéken és a parti zónánban található fonalas alga, ill. makrofiton állományok közötti víztér. Másik jellegzetesség az, hogy az itt élő taxonok elsősorban a szűk táplálékéIlátottságú oligomezotróf vizekben élnek. A nagy növényállományok miatt a szivárgó csatornának erre a szakaszára az un. bentonikus eutrofizáció jellemző. Az elterelés utáni időszakban kevés faj kis egyedszámban fordult elő a szivárgó csatorna mentén. A zooplankton kép hasonló volt a parti szűrésű kutak vízéihez, szinte teljesen üres volt. Benépesedése azonban hamar megindult, mert már 1993. nyarától gazdag faji összetételű zooplanton állományokat találtunk a különböző típusú vizekben. Állományaik egyedsűrűsége a szivárgócsatorna csak szűrt vizet tartalmazó szakaszán általában kicsi volt, 10-665 ind./lOO liter érték között változott (átlag 211 ind./lOO liter), ami közel azonos a főág rajkai szelvényében talált értékekkel. A szlovákiai tározóból érkező felszíni vízben a zooplankton állományok tömegességi mutatói nagyobbak voltak, a 100 literenkénti egyedszámuk 25-2645 között változott (átlag 409 ind./lOO liter), ami a dunaremetei térségben a főágban megállapított értékekhez közel azonos nagyságrend. A szivárgó csatorna további szelvényeiben különösen a nyári hónapokban határozott egyedszámnövekedést figyeltünk meg. Ennek feltehető oka a csatornában 545
