A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GULYÁS PÁL: A magyarországi Felső-Duna szakasz, a Mosoni Duna és a szigetközi vízterek zooplankton vizsgálata
3. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A vizsgálatsorozat alatt összesen 160 fajt találtunk, melyek rendszertani megoszlása a következő: 103 faj kerekesféreg, 15 faj evezőlábú rák és 42 faj ágascsápú rák. A következő táblázatból az is látható, hogy fajokban legszegényebbnek a Duna főága bizonyult, a legtöbb faj pedig a mentett oldali vízterekben él. 1 2 3 4 5 Duna főága szivárgó csatorMosonihullámtér mentett oldali na Duna mellékágak vízterek Rotatoria 56 60 50 68 74 Copepoda 7 8 11 12 12 Cladocera 19 26 26 33 35 Összesen: 82 94 87 113 121 A kerekesférgek között mintegy 10-15 olyan faj van, amelyet a korábbi vizsgálataink során nem, vagy csak igen ritkán találtunk meg a szigetközi vízterekben. A rákok közül is számos ritka faj került elő. 3 . 1. Duna főága A Duna főágában a Rajka-Esztergom közötti folyószakaszon a következő szelvényekben vettünk mintákat: Rajka, Dunaremete, Medve, Komárom, Süttő, Esztergom. Legnagyobb fajés egyedszámban (56) a kerekesférgek fordultak elő. A rákokat 26 faj képviselte. A domináns fajok a lassú folyású eutróf vizek planktonjára jellemzőek. Az un. kisérő, kisebb egyedszámban előforduló fajok között 1994-ben több olyan is előkerült, amelyeket a korábbi vizsgálatok alkalmával csak ritkán, vagy egyáltalán nem találtunk meg (Asplanchnopus multiplex, Dipleuchlanis propatula, Encentrumsp., Lecaneflexilis, L. stenroosi, Trichocerca capucina, Acroperus harpae, Bosmina coregoni, Pleuroxus uncinatus). Ezek között vannak kifejezetten planktonikus életmódúak, ill. olyanok is, amelyek élőhelye a parti régió. Ez utóbbiak feltehetően a felső szakaszon levő tározókból kerülhettek be a folyó vizébe. Ez a jelenség a Duna vizében élő zooplankton állományok faji összetételének az átalakulására hívja fel a figyelmet. A Duna vizének elterelését követő időszakban 1992. október vége és 1993. január eleje között a Rajka-Medve közötti szakaszon 18, a Medve-Komárom közötti szakaszon pedig 35 faj előfordulását jegyeztük fel. Az elterelés hatása az 1992. november 6-án és 11-én vett mintákban mutatkozott a legerőteljesebben, amikor az elterelt szakaszon mindössze 8 fajt találtunk a Duna vizéből vett mintákban. Az egységnyi víztérfogatban talált egyedszámban is nagy különbségek adódtak. Az elterelt szakaszon a 100 liter víz szűredékében 10-125, a Medve alatti, már újból teljes vízhozamú szakaszon pedig 55-1255 egyed élt. A zooplankton állományok faji összetétele is és az állatok egyedszáma is itt már az elterelés előtti állapotra jellemző képet mutatta. Ezt követően már nem tapasztaltunk hasonló éles különbségeket a két folyószakasz között. A C változat hatása az elterelt folyószakaszon a zooplankton állományok faji összetételének és egyedsűrűségének a változásával egyértelműen nem volt kimutatható. 544
