A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - FEKETE ENDRE–PÁLFAI IMRE–BOGA TAMÁS LÁSZLÓ: Az Alsó-Tisza vidéki holtágak vízminőségének változása és rehabilitációs kérdései

A növényi lápanyagok sorából különösen fontos kiemelni az állóvízi jellegű holtágak körében az ammónium-, nitrát, oitofoszfát-ionok mennyiségének alakulását. Az ammónium-ion koncentrációja az 1976-81 évek közötti időszakban igen kis mértékben ingadozott, a minimális értéke 0,46; a maximális értéke 0,60 mg/I volt. A tiszta vizekre jellemző határérték 1,00 mg/l. Ez a gyakorlatilag egyenletes lefutás az előzőekhez hasonlóan azzal magyarázható, hogy a Tisza vize minden évben stabilizálta a holtág minőségét. 1989 és 1991 között is hasonló képet kapunk, ha az ammóniumion koncentráció alakulását vizsgáljuk. Ez arra enged következtetni, hogy a holtág vizet direkt, nagy mértékű szennyezés az üdülőtelep területéről nem érte. Az indirekt - a talajvízen keresztül történő - hatásra az ottofoszfát koncetráeiójátiak alakulásából lehet következtetni. Az első időszakban az ortofoszfát-ion koncentrációja viszonylag alacsony volt 0,08-014 mg/I érték között változott. Ez alatta maradt ugyan a tiszla vizek esetén kívánatos 0,30 mg/1 határértéknek, de a Tisza mértékadó koncentrációihoz viszonyítva (0,04 mg/l) inegnő. Ez mindenképp az üdülőterület, a lakossági igénybevétel közvetett hatását mutatja. Az 1990-es években - a víztér csökkenésével - ez a koncentráció ugrásszerűen növekedett, 1991-ben 0,28 mg/l, 1992ben 0,70 mg/l érték volt észlelhető. Lényegében ez a magas foszfát-koncentráció szolgált alapul az utóbbi években megfigyelt fokozottabb mértékű eutrofízálódási jelenségeknek, a vízinövények (hínár, békalencse, stb.) szaporodásának. A nitrát-ion koncentrációja az 1976-77. években viszonylag magas értéket mutatott. Az időszak végére ez minimális 1-2 mg/l értékre csökkent. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a holtág vizét a mezőgazdaságból származó ún. diffúz szennyezés nem éri. A holtág vizéből 1988-90 között történtek bakteriológiai vizsgálatok. Az adatok alapján azt lehet megállapítani, hogy az üdülők, kirándulók által igénybe vett víztér a nyári hónapokban mindhárom évben szennyezett, illetve kissé szennyezett kategóriában tartozott. A szennyezettséget a eoliform és fekál eoliform baktériumok nagyszámú jelenléte okozta. Az Állatni Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat adatai alapján megállapítható, hogy a vizsgált három év során a holtág bekteriológiai vízminősége kedvezően változott, ugyanakkor a fekális eredetű szennyezettség - amely részben az üdülőtelep szentiyvizeinek halása - megfigyelhető, a víz kismértékben szennyezett. 492