A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - MÜLLER PÁL–ROTÁRNÉ SZALKAI ÁGNES–TÓTHNÉ MAKK ÁGNES: A Duna-Tisza köze genetikus földtani modellje vízföldtani kiértékelés céljára

A DUNA-TISZA KÖZE GENETIKUS FÖLDTANI MODELLJE VÍZFÖLDTANI KIÉRTÉKELÉS CÉLJÁRA Müller Pál-Rotárné Szálkái Ágnes-Tóthné Makk Ágnes Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14. ÖSSZEFOGLALÁS A Magyar Állami Földtani Intézet által fúratott, végig magvétellel mélyült DunaTisza közi fúrások maganyagát a medenceanalízis újabb módszereinek alkalmazásával újrafelvételeztük. Ezeket a rétegsorokat referencia-szelvényként használva értékeltük ki a közelben mélyült egyéb fúrások rétegsorait, elsősorban azok karotázsszelvényei alapján. Ennek alapján szelvényeket készítettünk, melyeken elkülönítettük az egyes, eltérő vízföldtani tulajdonságú genetikai egységeket, ami a vízföldtani modellezés jó alapjául szolgál. 1 BEVEZETÉS 1.1 A Pannóniai-medence A Magyarország síkságait és alacsonyabb dombvidékeinek zömét, tehát az ország nagyobb részét a Pannóniai-medence fiatal harmadidőszaki és negyedidőszaki üledékei építik fel. A miocén közepe táján képződött tektonikai eredetű keskeny árkokat később egységesebb, termikusan (a kéreg kihűlése következtében) süllyedő nagy mélyedések váltották fel (Royden és Horváth 1988). A középső miocénben még tengeri környezetet a felső miocénben, a pannóniai korszakban csökkentsósvízű tó (Jámbor et al. 1987, Juhász Gy 1994, Kázmér 1990, Mátyás et al. in press) váltotta föl. Ennek a tónak gyors, a hatalmas méretek miatt mégis több millió évig tartó feltöltődése adta azt az üledéksort, mely hazánk felszín alatti vizeinek, szénhidrogén készletének zömét tartalmazza. 51