A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - LIEBE PÁL: A talaj- és rétegvizek kapcsolata a Duna-Tisza közén

talajvíztartó réteg feküje csak ritkán tekinthető teljesen vízzárónak, általában hidraulikai kapcsolatban áll a mélyebben települt törmelékes vízadókkal a félig áteresztő rétegeken, a vízzáró rétegek folytonossági hiányain, a folyóvizi üledékképzódésból adódó vízvezetó kapcsolatokon keresztül. A talajvíz közvetlenül a csapadékból utánpótlódik, s atmoszferikus hatások alatt áll, de ennek a hatásnak a mélységhatára sem húzható meg egyértelműen, illetve egyes esetekben ez a hatás is hiányzik. Ebben a tanulmányban a talajvíz fogalmát a törmelékes medenceüledékekból álló összlet felső - általában 20 m körüli vastagságú - részében található kétfázisú zónával kapcsolatban használjuk. A Duna-Tisza közén bekövetkezett talajvízszint süllyedés jelensége is csak úgy érthető meg, illetve vizsgálható egzakt módon, ha a vizsgálatot a hidraulikailag összefüggő törmelékes medence nagyobb mélységeire és a Duna-Tisza közén túlnyúló térségeire is kiterjesztjük. Ez nem csak azért szükséges, mert a mélyebb rétegekből történő kitermelés hatással van a talajvíztartóra is, hanem azért is, mert a talajvízháztartás alakulásában is döntő szerepe van a mélyebb szintekre is lehatoló regionális áramlási rendszerek jelenlétének a kitermeléstől függetlenül is. 2. VÁZLATOS VÍZFÖLDTANI ÁTTEKINTÉS A hidraulikailag összefüggőnek tekinthető kavicsos-homokosiszapos-agyagos összlet a Duna-Tisza közén - mint az ország többi medenceterületén is - gyakorlatilag a felszíntől az alsófelső pannon határig terjed. A medenceüledék Ny-ról K-felé haladva vastagodik, legnagyobb vastagságát a terület DK-i peremén éri el, ahol a 2 km-t is meghaladja. A legjobb vízadó a pliocén rétegekre települt pleisztocén összlet - amelynek vastagsága a DK-i peremen meghaladja a 700 m-t - alsó része. A Duna-menti síkságon felszínközeiben jó vízvezető kavicsos rétegek találhatók, míg a hátsági területeken a felszínközeiben közepes vízvezető képességű futóhomokos, löszös üledékek a jellemzők, amelyek vertikális értelemben jó vízvezetőknek 42