A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - LIEBE PÁL: A talaj- és rétegvizek kapcsolata a Duna-Tisza közén
tekinthetők, de oldalirányú vízvezető képességük elhanyagolható mértékű. A homokhátságon a terepfelszín 40-50 m-re emelkedik a Duna és a Tisza völgyének terepfelszíne fölé. Természetes állapotban a talajvízszint a terepet közelítően követte (általában 2-4 m-el a terepfelszín alatt), s csak a nagyobb relatív kiemelkedéseknél - Monortól É-ra, Bajától K-re - volt 4 m-nél mélyebben található. A rétegvizek piezometrikus szintje a homokhátság É-i és D-i részén 5-10 m-el volt mélyebben a talajvízszintnél, míg a mélyebb fekvésű peremi területeken, illetve folyóvölgyekben ugyanilyen mértékben a talajvízszint fölé emelkedett. A homokhátság alatti rétegvizek piezometrikus szintje - bár relatíve kisebb kiemelkedést mutat a környezethez képest, mint a talajvízdomborzat, illetve terepfelszín - még így is 10-30 m-el volt magasabb, mint a peremek rétegvizeire jellemző piezometrikus szint. A potenciálkülönbségek és a vízvezető képességek ismeretében már a 60-70-es években kirajzolódott a nagy medencékre jellemző regionális felszín alatti áramlási kép. ( Erdélyi. 1979 .) * A hátsági területeken a mérések és számítások ( Major. 1994. . Liebe 1994 .) szerint a talajvíz természetes állapotban 10-30 mm/év körüli értékkel nagyobb utánpótlást kapott a csapadékból, mint ami az evapotranspiráció révén eltávozott. Mivel a hátsági területeken a 10 m körüli vastagságú telített talajvízvezető zóna oldalirányú vezetőképessége igen kismértékű, s a semlyékek, csatornák felé történő oldalirányú megcsapolódás is csak ezek közvetlen környezetére jellemző, a többlet a mélyebb rétegek felé történő elszivárgással távozott. A számítások szerint mintegy 6.000 km 2-en 440-660 ezer m 3/d vízmennyiség szivárgott a mélyebb rétegekbe. ( Liebe, 1994 .) A leszivárgó víz kisebb része a Duna, nagyobb része a Tisza völgye felé, a magasabb potenciálú mélyebb rétegekből a talajvízbe, illetve a vízfolyásokba csapolódott meg. ( 1.ábr a) Ezt a képet a csak közelítőleg rekonstruálható eredeti nyomásállapotból és a jelentős hibával becsülhető vízvezető képességekből számítható vízforgalmon felül a geotermikus, a vízminőségi és az izotópadatok is alátámasztották. 43
