A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - GRÁCZER IMRE: Közép-Duna völgy árvízvédelmi helyzetének értékelése

A Duna jobbparti táj jellegzetessége, hogy Budapest alatt a folyót magas löszpartok kisérik, helyenként tőle eltávolodva. Jelentősebb löszpartok ill. löszfalak Érd és Százhalombatta között (1626-1624 fkm), Ku1cs-Ráca1 más, rnajd Dunaújváros-Kisapostag között és Dunaföldvárnál vannak. Ezek a löszpartok a Dunánál véget érnek és annak balpartján nem folytatódnak. Visegrád után az Alföldre kilépő Duna hordalékát lerakva, majd hordalékkúpjában tovább haladva alakította ki Budapest felett a Szentendre-szigetet 55,7 km

2, Budapesten a Margitszigetet 0,87 km

2 és Budapest alatt a Csepel-szigetet 228,7 km

2, amelyet keleti oldalról a Ráckevei/Soroksári/Duna határol. Mindhárom sziget ármentesített. A felsorolt nagyobb szigeteken kívül még 11 db kisebb sziget tarkítja a Duna medrét az említett szakaszon. A Duna Budapest alatti balparti szakaszát jelentős árterület kiséri. Ezen a területen vannak az 1.49/1 és 1.49/2-es számot viselő öblözetek. A felső rész (1.49/1) a Budapest-Dunaegyháza közötti (1560,6 - 1642,2 fkm) 624 km

2-t, az alsó rész (1,49/2) pedig a Bajáig terjedő 836 km

2-t kitevő mélyebb terület. 2. A KÖZÉP-DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI A legrégebbi feljegyzés 1012-ről szól. A XIII. században hét, a XIV. században egy, a XV. században négy, a XVI. században három, a XVII. században négy, a XVIII. században huszonhárom, a XIX. századból pedig tizenhat árvizet jegyeztek föl, zömmel téli jeges árvizet. (Tőry Kálmán: A Duna és szabályozása 1952.) A magyar árvizkrónikában legismertebb az 1838. évi március 13-15. pesti jeges árvíz, amelyet egész európában rendkívüli csapadékos 6sz és tél előzött meg. Budapesten 929 cm volt márc. 15-én a vízállás. Az összedőlt és épen maradt házak arányáról külön ábra készült. 348