A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - KÁKONYI ÁRPÁD: A természetvédelem és a vízgazdálkodás összefüggései a Kiskunsági Nemzeti Parkban

2.A TERMÉSZETSZERŰ VÍZGAZDÁLKODÁS Magyarország speciális fekvésű medenceország ahol a vízgazdálkodás életszükséglet. A kívánatos vízállapot megteremtése már a XIX. szd. első harmadában fejlett vízügyi szolgálat létrehozását kényszerítette ki. Jeles szakemberek európai színvonalon tettek eleget a társadalom lét-, vagyon- és termelésbiztonsági igényeinek. Az árvízvédelmi és hajózási célú folyószabályozások döntően a múlt században, a belvízrendezések a század első-, a tiszai öntözőrendszer kialakítása századunk második felében történtek meg. E gigászi természetátalakítás során gyakran a technikai nézőpont volt az uralkodó, nem kutatták a beavatkozások előre gyakran csak részlegesen ismert ökológiai következményeit. Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy az ember természeti környezete elpusztítása árán nem létezhet, azzal harmóniában kell éljen. Természetes igényként fogalmazódott meg, hogy a fejlődés ne járjon együtt természeti, tájesztétikai értékeink pusztulásával. A kívánt harmóniát a természeti környezet teherbíró-képességét figyelembevevő, ökológiailag megalapozott, kiegyensúlyozott fejlesztéssel lehet és kell biztosítani. A vízépítési, vízgazdálkodási tervezés során a hidrológiai-hidraulikai szempontok mellett a tájbaillesztés, a pozitív tájformálás és az ökológiai harmonizálás is a terv célja kell legyen. „ A szikes és édesvízi tavak, tocsogók, mocsarak vizes élőhelyek, illetve azok élővilágának radikális csökkenése mellett érzékeny esztétikai veszteség a vízfolyások kiegyenesítése az árvízlebocsátás érdekében, a csatornákat szegélyező zóna lecsupaszítása a parti gépi mederfenntartás és mederkaszálás miatt. A folyók beágyazódása következtében a holtágak vízfrissítése ritkul, méreteiben csökken, az ártéri és galériaerdök létfeltételei hátrányosan változnak, esetleg egyes endemikus fajok fenntartása lehetetlenné válik, a táj kiürül, elszegényedik. A folyók, vízfolyások és víztestek óriási területfejlesztési adottságok, lehetőségek, a harmonikus, szerves fejlődés ígéretes zálogai, a táj gyöngyszemei, a vízi közlekedés, a minőségi turizmus alapjai. Egyértelmű tehát, hogy a mai viszonyok között a vízgazdálkodás legfontosabb térségi feladata az ésszerűen lehetséges vízkészletnövelés. Egyik formája a: 31 helyi készletek ésszerűen maximális megőrzése, m eseti átvezetéses vízkészletgyarapítás A korábbi belvíztározók, időszaki tavak esetleges vízbö hónapokban történő feltöltése vízügyi feladat. Vissza kell adni az ilyen szezonális vízállások hajdani funkcióit. A szükséges társadalmi tudatformálás mindannyiunk teendője. 177