A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges módozatai

többcélú vízgazdálkodási rendszer terve volt. A sok terv közül azonban csak a Tiszaalpári rendszert valósították meg, azt sem teljes egészében. A mostani rendkívül száraz periódus kezdeti jeleire, s így a talajvízszint süllyedésére is, a természetvédők figyeltek föl elsőként {Tóth 1980). Megbeszélésükön többen a belvízrendezést, a csatornák talajvízelszívó hatását tették felelőssé. A Magyar Hidrológiai Társaság pécsi vándorgyűlésén az egyik előadáshoz (Major 1981) hozzászólva mi is fbivetettük, hogy - a tiszántúli talajvíz-emelkedéssel ellentétben - a Duna - Tisza közén süllyedő irányzat van, melyet esetleg a Kecskemét kömycki nagyarányú rétegvízkitermelés idéz elő. A jelenség feltárására és az okok tisztázására először a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetben végeztek vizsgálatot (VITUK1 1986, Major-hicppe! 1988). Vízháztartási számításokkal és bizonyos területi analógiák fölismerésével megállapították, hogy a Duna - Tisza közén tapasztalt szokatlan méretű talajvízszintsüllyedést az 1971-től fokozatosan kialakuló igen jelentős csapadékhiány, a rétegvízkitermelés fokozódása és az erdőterületek növekedése egy üttesen idézte elő. A V1TUKI a 80-as évek végén alaposabban kezdte vizsgálni a rétegvízkészlet kitermelési lehetőségeit, és az Országos Vízföldtani Modell programja keretében kidolgozta a terület numerikus számítógépi szimulációs modelljét (VITUKI 1989), mely közelebb vitt a Duna - Tisza közi talajvízsüllyedés és a rétegvíztennelés kapcsolatának megismeréséhez. Major Pál előadást tartott a Duna - Tisza közi talajvizekről 1989. február 22-én Baján a Hidrológia Társaság helyi szervezetében. Az előadást követő megbeszélésen született meg az a felismerés, hogy az okok tisztázására egy átfogó, több tudományterületre kiterjedő alapos vizsgálatot kell végezni, s javaslatokat kell adni a súlyosbodó helyzet orvoslására. A feladatot a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság érintett helyi (bajai, budapesti, szegedi és szolnoki) szervezetei magukénak érezték és hozzákezdtek megoldásához. Az első eredményeket az 1989. november 16-án Kecskeméten rendezett kerekasztal-megbeszélésen vitatták meg. A munkát nagy mértékben előrelendítette az egykori Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Vízgazdálkodási Főosztályának 1989. december 21-én kelt megbízása, melynek értelmében 1990 tavaszán - több tudományterület neves szakértőinek közreműködésével - elkészült az "Előtanulmány a Duna - Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak rendezésére" c. terjedelmes anyag (MTESZ 1990). Ezt a KVM Vízkárelhárítási Főosztálynak megbízása alapján egy kiegészítő, főként a vízrendezési kérdésekkel foglalkozó munka követte (MHT 1990). E vizsgálatok eredményeiről egy rövid tájékoztatóban (l'álfai 1992a) és - az összes szakértői vélemény bemutatásával - részletesebben is beszámoltunk (l'álfai 1994a). A szélesebb körű megismertetést egy népszerűsítő kis füzet (l.iebe 1993) szolgálta. A talajvízhasz10