A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

A települési szilárd hulladék gyűjtése: (1.5 - a hulladékban levő veszélyes alkotórészek káros hatásának megelőzését, csökkentését (szárazelem, háztartási vegyszer-maradékok és azok göngyölegei, gyógyszermaradékok, növényvédőszer maradékok, fénycsövek ás világi tótestek, akkumulátorok, növénvi olajhulladék), - a másodlagosan hasznosító alkotók másodnyersanyagkénti nasznositását (papír, textíliák, üveg, vas, színesfém, műanyag, gumi, fa, szerves anyag) , - a meg nem újítható természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodást , - az ártalmatlanítandó hulladék mennyiségének és - az ártalmatlanítás költségeinek csökkentését mozdítja elő. A szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatoan sajnos tengernvi oroDlémával találkozhatunk. Érdekes módon nem a lakosság szemlélete a szelektív gyűjtés legnagyobb hátulütője, hanem az, nogy az esetlegesen összegyűjtött, szelektált hulladékot képtelenség úgy visszajuttatni az iparba, hogy az az összegyűjtő cégnek is Kifizetődő legyen. A magyarországi gyárak és üzemek technológiai rendszerei képtelenek befogadni a nagymennyiségű hulladékot (paoír, üveg;, s olyan áron hajlandók csak átvenni, hogy szelektív gyűjtésük egyszerűen nem kifizetődő. Ezen gyárán a rendszervá1tásKor lecserélték századeleji technológiai rendszerüket olyan gépsorokra, melyek magyar viszonylatban igen korszerűnek bizonyultak, ae a nyugati technológiák, éppen a fenti okok miatt már túiiéotek rajtuk, s épp ezért vételáruk kedvező volt. Értékesítési gondok mi3tt a térségben ezért nem jellemző a szelektív hulladékgyűjtés. 2.3. Hulladékártalmatlanítás a vizsgált tsrséaoen A hulladékártalmatlanító eljárások közül a deDdhálás az elterjedt technológia a kommunális hulladék kezelésére. Sajnos tapasztalataink szerint a legtöbb helyen (tisztelet a kivételnek^ minden tervszerűséget nélkülöz a hulladékok elhelvezése az e célra kijelölt területeken. - 726 -