A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

3. 2. Fényviszonyok a nádasokban és a tározótér vízterem Intenzív nyári mapsütés esetén (1750 jjEinstein/m

2/sec) sűrű nádasokban a vízfelszínre érkező szugárzás intenzitása nem haladta meg a 20 pEinstein/m

2/sec-ot (pl. Zalavári víz környéke). A 4. pont térségében a mért maximális fényintenzitás 60 yEinstein/m

2/sec volt (4. ábra). Irodalmi adatok szerint az egészséges, zárt nádasállományoka felületüket érő napsugárzásnak mintegy 10 %-át visszaverik, túlnyomó részét pedig elnyelik, és pl. augusztusban a vízfelszínre a beeső sugárzásnak csupán 1 %-a jut (8). Ezzel az értékkel mérési adataink megegyeznek, miszerint a II. ütem területén, a sűrű nádasok vízfelszínére a napfénynek csupán 1.1 - 3.4 %-a jutott. Természetesen az állományok ritkulásával a fényviszonyok kedvezőbbé válnak. 1 oo FÉNYINTENZITÁS (%) 1 — •—' ! o 20 dO OO OO 1 OO 1 SO 1 40 1 OO VÍZMÉLYSÉG <cm) 4. ábra Vízalatti fényviszonyok a II. ütem jellegzetes területein (A= L trisulca. B= C. demersum, C= P. communis. D= 1. pont, E= 3. pont, F= 6. pont, G= 5. pont, H= 9. pont) Azt a vízmélységet, ahová a felszínt érő sugárzás 1 %-a hatol le, az eufotikus réteg alsó határának (kompenzációs mélység) tekinthetjük. A Zalavári vízben ez a mélység másfél méter körül van (4. ábra). Más. algában és lebegőanyagokban hasonlóan szegény vizekkel összehasonlítva, ez kis átlátszóságot jelent. A Balaton keleti medencéjében pl. a kompenzációs pont szélmentes időben 4 méter körül van. annak ellenére, hogy az algák mennyisége többszöröse a Zaiavári vízének. E jelenség oka, hogy a Kis-Balaton II. tározó vize barna színű oldott huminanyagokban igen gazdag (11). A Zalavári vízénél kisebb, de a helyi viszonyok mellett még jó fényáteresztő képességű az 5. és 6. pont vize. ahol a - 343 -