A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

kompenzációs pont 1 méter körüli. A 3. ponton, a nagyobb algatömeg és lebegőanyag koncentráció miatt a kompenzációs pontot 70 cm-es mélységben, az 1. ponton pecig alig fél méternél találtuk (4. ábra). Az utóbbi területeken a víz átlátszóságát a huminanyagok mellett a planktonikus algák önámyékoió hatása is jelentősen csökkentette, az 1. ponton észlelt legkisebb átlátszóság a legnagyobb algabóség eredménye. A nádasok felületét elérő kevés fény a víz alatt nagyon erőteljesen tovább csökken és • legfeljebb 30 - 40 cm mélységbe képes lehatolni. Ez a jelenség a vízalatti szárrészek árnyékoló hatásának eredménye. A hinarasok közül a L. trisulca állományokban a felszínre eső fény 10 cm mélységig, a C. demersum állományokban pedig 15 cm-re hatol le. Ennek ellenére itt kedvezőbbek a fényviszonyok, mint a nádasok vizében, mivei azok felszínét a napfénynek csupán 1 - 3 %-a éri, és ez már közel ál) a kompenzációs mélység fényintenzitásához. 3.3. A fitoplankton fotoszintézise A fitoplankton fotoszintézisének P^ értékei, amint az a biomassza aiapján várható volt, rendre az 1. mintavételi ponton voltak a legnagyobbak. Az augusztusoan és szeptemberben mén 3000 illetve 2000 mg C/l/óra körüli értékek extrémen magasak, hozzájuk hasonlókat csak az I. ütem területén mértünk korábban (2). A 3. ponton a fitoplankton produktivitása augusztusban az előzőnek felére, a későbbiekben pedig nagyobb mértékben csökkent. Az 5. és a 9. pontokon a P

m

a, nagyon alacsony. 1.4 -16.7 mg C/l/óra értékek közé esett (l. táblázat). A fitoplankton fotoadaptációját jellemző /

t paraméter értékek térben és időben is változtak. Legmagasabbak az 1. pont planktonjának I

t értéket, ami jelzi az I. ütem algáinak adaptációját a nyíltvízi, árnyékolásmentes körülményekhez. Ez a paraméter augusztustól novemberig minden ponton tendenciózusan csökkent, indikálva az algák adaptációját az évszakosan változó fényviszonyokhoz (1. táblázat). Afitoplankton tömegének drasztikus csökkenése a 3. és 4. mintavételi heiyek között minden bizonnyal a fényklíma megváltozásának eredménye. Az 1. és 3. pontokon augusztusban és szeptemberben a szabad vízfelszínt nappal 1500 uEinstem/n^/sec intenzitású fény éri, a szomszédos nádasokban a vízfelszínen a fényintenzitás 20-60 pEinstein/m

2/sec körüli, ami a vízoszlopban tovább csökken. A nyíltvízi fényadaptált algaflóra (I

t = 180 uEinstein/m

2/sec) ezt az alacsony fényintenzitást nem tudja tolerálni. A fitoplankton fiziológiai állapotának indikátora az aktivitási koefficiens c4.V = a fénytelítettségen mén fotoszintézis egységnyi algatömegre - klorofiiira - vonatkoztatva). A tározótér algákban gazdag területére kaptuk a legmagasabb aktivitási koefficienseket. Figyelemreméltó, hogy az 1. és a 3. pontokon a a fitoplankton aktivitási koefficiense; nagyon hasonlók, ami arra utal, hogy a Zalával szállított algák fiziológiai állapota a II. ütem ezen nyíltvízi területein még nem romlik (1. táblázat ). - 344 -