A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

A N és P vegyületek fokozott mértékű biológiai eltávolítása nemcsak az iszap mennyiségének, de az iszap minőségének és tulajdonságainak változásával is jár. A nitrifikáció-denitrifikáció a szekundér iszap mennyiségének mintegy 10 %-os csökkenését eredményezi, kisebb szervesanyag és kevesebb nitrogén-vegyület tartalommal, rosszabb sürfthetöséggel és vízteleníthetöséggel. A P vegyületek kicsapatásakor az eltávolított P, és a vegyszer felhasználás következtében, valamint a kicsapatás módjától függően 15-60 % többlet iszapmenyiség keletkezik, a fölösiszap foszfát tartalmának megkétszereződésével [3,10,12], A fenti megállapítások következményeit mind az iszapok kezelésénél mind pedig azok elhelyezésénél figyelembe kell venni. 3. AZ ISZAP ELHELYEZÉSÉNEK, HASZNOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A közüzemi szennyvíztisztítás folyamatából származó iszap egyébként nem tekinthető veszélyes hulladéknak, hanem éppen a benne megtalálható összetevők miatt - korlátozott feltételek mellett hasznosítható melléktermék, mely alkalmas primer anyagok, illetve megfelelő beavatkozással energiahordozók kiváltására vagy pótlására (tápanyag, különböző tüzelőanyag, villamos energia stb.) [1,8). A fentiek alapján - figyelembe véve hazai adottságainkat és lehetőségeinket - a vizsgált szennyvíztisztítási nagyságrendben az iszap hasznosítása, elhelyezése a mezőgazdaságban, vagy depóniában valósítható meg gazdaságosan, az egészségügyi és környezetvédelmi követelmények kielégítésével. Az iszap mezőgazdasági hasznosítását a benne található tápanyagok és a talajszerkezetre gyakorolt kedvező hatása teszi lehetővé, annak ellenére, hogy toxikus és fertőző anyagokat is tartalmaz. A mezőgazdasági hasznosítás módjai: - szántóföldi hasznosítás, - nyárfás ültetvényben történő elhelyezés, - erdő, gyep területen való elhelyezés, - komposzt anyag hasznosítása, - szárított, granulált szennyvíziszap hasznosítása. - 397 -