A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

2. A KISTELEPÜLÉSEK SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI TECHNOLÓGIÁI A szennyvíziszap-kezelés egyrészt az elhelyezés, illetve hasznosítás módjától, másrészt az érkező és tisztított szennyvíz minőségétől függő, célszerűen megválasztott szennyvíztisztítási technológiától függ [8,12] . A szennyvíztisztítási technológiák a megkívánt elfolyó szennyvíz minőségével és a telep kapacitásával, méretével állnak szoros kapcsolatban [3,5,12,13]. Általában elfogadott, hogy az eleveniszapos szennyvíztisztítás és iszapstabilizálás érdekében < 25 000 leé-nél teljesoxidációs tisztítás, 25 000 - 50 000 leé-nél teljes biológiai tisztítás és különálló aerob iszapstabilizálás, > 50 000 leé-nél teljes biológiai tisztítás és anaerob iszaprothasztás, kerül alkalmazásra. A "kis szennyvíztisztítók" kategóriában tehát a teljesoxidációs eleveniszapos technológia alkalmazása a legvalószínűbb. Hasonlóan a csepegtetőtestes szennyvíztisztítás és iszapstabilizálás esetében a kis és mérsékelt terhelésű csepegtetőtestes technológia alkalmazása a leggyakoribb, anaerob hidegrothasztással [5,11,13]. Közismert, hogy napjainkban egyre gyakoribb a fokozott szennyvíztisztítási igények megkövetelése [7,10,12] . A szerző meggyőződése, hogy - az ország jelenlegi gazdasági helyzetében, csak reális tisztítási követelményeket szabad célul kitűzni - elsősorban növelni a szennyvíztisztítással ellátottak arányát, és csak másodsorban törekedni a fokozott szennyvíztisztítási követelmények általános bevezetésére, - a kitűzött követelményeket csak fokozatosan lehet megvalósítani - első lépésként a meglévő, nagyobb telepeken kell megasabb színvonalra emelni az üzemeltetést. Általános érvényű az a megállapítás, hogy a tisztítási fokozatok számával az iszap mennyisége növekszik [8]. - 396 -