A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

Számos esetben volt tapasztalható, hogy ha a létesítmény tervezője vetíti a várható környezeti problémákat, az esetek egy részében nem óhajtják ezeket figyelembevenni, illetve az üzemeltetés során az üzemeltetési szabályokat nem hajlandók betartani. Indok minden esetben gazdaságosságra való hivatkozás. "Tudjuk, de most...nem." Ismerjük, hogy egy-egy adott létesítmény, mű közvetlen vagy közvetett kára ellen mit lehet és kellene tenni, de anyagi eszközök közvetlen érdekeltség hiánya miatt alig teszünk valamit. (Sok esetben nem teszünk semmit.) A későbbi közvetkezményekkel pedig nem foglalkozunk. (Lásd: hulladékelhelyezés, szennyvíztisztítás...stb., problémaköröket .) 2.2. Szakemberek jelzései A környezet káros átalakítása hatásait a kiemelkedő képességű szakemberek felismerték és jelezték. A jelzéseket azonban különböző okok miatt nem értékelték megfelelően. A vizek ívóvíz céljaira történő felhasználásánál már 2000 éve, a római birodalomban, bizonyos Vitruvius a következőket írja: "A felszíni vizek vízvezetéki célokra való felhasználása előtt megfigyelendők a vízfolyás környékén lakók. Ha ezek erősek, arcszínük egészséges, nem szenvednek láb- vagy szembetegségben, úgy a víz alkalmas." Vigyázat, figyelmeztet kétezer évvel korábban élő "Kolléga", nem minden víz alkalmas emberi fogyasztásra. Vitruvius már ismerte az ólom szennyező hatását, szerint víz vezetésre az angyagcső alkalmas, az ólomcső mérgező. (Ettől függetletünk évszázadokon át alkalmazták az ólomcsöveket.) Érdekességként megemlíthető, hogy Kr.e.39-ben a "Lex Guinctia" értelmében az aquaduct beszennyezéséért 10.000 szesztercius büntetés volt kiróható. A környezetszennyezés elleni szabályok már a műit század magyar vízügyi előírások között is megtalálhatók. - 149 -