A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

(Kisebb vízfolyások esetében a felszíni és felszín alatti vízhasználatok niatt, a kisvízi vízhozamok a nulla vízhozamhoz közelítenek, illetve váltak nulla értékűvé.) 1.4. Települések vízkárelhárítási védmúvei A települések növekedése, az ipar, közlekedés bővülése, a mezőgazdaság fejlődése nyomán mind erőteljesebben jelent meg az árvizek elleni védekezés igénye, a fokozott élet- és vagyonbiztonság megteremtése. Az árvízvédelmi biztonság megteremtése nyomán a folyók esetében részben a folyószabályozási munkák, részben az árvízvédelmi töltések változtattak a folyók természetes medrén. A védtöltések mögött kialakuló belvízi öblözetekben a belvízi csatornákkal és szivattyú telepekkel javítják az ember életfeltételeit. A pusztító árvizek nyomán napjainkig fokozottan kerültek megvalósításra az adott időszak gazdasági és technikai adottságainak és követelményeinek megfelelő védőművek, védtöltések, belterületi támfalak, rézsűburkolatok, mederszabályozások. Kisebb vízfolyások esetén a meder melletti területek beépítettsége miatt az árvízi biztonság megteremtése sok esetben igen komoly problémát okozott, mert a települések nagy része a beépítésre, a települési igények kilégítésére a viszonylag kedvezőbb lejtésviszonyokkal rendelkező, völgyfenéki területeken került kiépítésre. A civilizált országokban, a nagy területre kiterjedő erdőpusztítások, a mezőgazdasági területek művelési módjainak változtatásai, a vizek gyors elvezetési igényei nyomán a településeken egy-egy árvíz nagy pusztításokat okozott, különösen nagy volt a károsodás, ha az építőanyagként nem követ, téglát, betont alkalmaztak. Városok, városrészek dőltek romba egy-egy árvízi elöntés következtében . Az árvízi károk elkerülésére,a károk csökkentésére mindig nagyobb töltés, nagyobb medrek kialakítására, a vizek gyorsabb elvezetését - 147 -