A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedés okai

sza

t is, mely Kovács Györg

y föltételezése szerint (9) megzavarhatja az egységes felszín alatti vízrendszer működését. Nincs kizárva, hogy ez a tevékenység a Duna—Tisza köze déli részén tapasztalható talajvíz- és rétegvízszint-süllyedésekhez valamelyest hozzájárult, hiszen Kiskunhalas-Szank környékén az 1970-es évek óta intenzív szénhidrogéntermelés folyik. 3. A TALAJVÍZSZINT-SÜLLYEDÉST ELŐIDÉZŐ HATÁSOK KÖZELÍTŐ ARÁNYAI A talajvízszint süllyedését előidéző hatások két fő csoportba oszthatók: - a természeti tényezők és - az emberi beavatkozások hatására. A természeti tényezők közül a csapadék és az evapotranspiráció (párolgás + párologtatás) alakulása van lényeges hatással a talajvízszint változására. Ennek a kapcsolatnak a tanulmányozása céljából a Kecskeméttől Jánoshalmáig húzódó térséget választottuk ki, mely elég jól el van látva hosszú és megbízható adatsorú tala jvízkutakkal . összesen nyolc kút adatait dolgoztuk föl, s 1933tól kezdve meghatároztuk az évi középvízállások területi átlagát. A csapadékviszonyok jellemzésére öt állomás adataiból képeztünk területi átlagot. Az evapotranspirációnál kecskeméti adatokat vettünk alapul. Mivel a talajvíz utánpótlódása szempontjából a téli félévi csapadék a döntő, a havi csapadékokat a következő súlyozó tényezőkkel szoroztuk: október 1,0; november 1,25; december-január-február 1,5; március 1,25; április 1,0; május 0,75; június-júliusaugusztus 0,5; szeptember 0,75. Majd ezekből állítottuk elő az évi (októbertől szeptemberig számított) összegeket. Az evapotranspirációt pontosan meghatározni nem lehet, ezért csak egy azzal arányos érték kialakítására törekedtünk, a szabad vízfelület párolgása és a léghőmérséklet mért adataiból kiindulva (20). A továbbiakban ezt a tényezőt egyszerűen párolgásnak nevezzük. Mivel a talajvíz szintje 1980 után kezdett feltűnően süllyedni, - 137 -