A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Folyóink szabályozása (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. LACZAY ISTVÁN főelőadása: A FOLYÓSZABÁLYOZÁS ELMÉLETI ALAPJAI ÉS MŰVEI

szabályozási munkák, a művek építése okoz a mederben, a partvonalon, a környezetben, a tájban stb. A hatás Jelentkezhet a növény- és állatvilágban, a partok és a meder anyagában, a vízminőségben. a folyó 'esztétikai megjelenésében' és a hasznosítás lehetőségeiben. A Magyar Hidrológiai Társaság az osztrák testvérszervezet 'vezérfonalával' (11) egyidőben, 1984-ben munkabizottsági Jelentésben foglalkozott a szakma új feladataival és lehetőségeivel, így lemaradásról nem lehet beszélni. Az akkori ajánlás ma is érvényes, bár a gyakorlatba kellően át nem vitt iránymutatást adott. A tájesztétika igényeit ezen az ülésszakon Prajczer dolgozata (12) összegzi. A probléma valamivel bővebb és a Visegrád-nagymarosi szakaszra konkretizált kifejtését adja az 1991. évi helyreál 1ítási tervpályázat zsűrijének jelentése (16). Ebben az építési körgát csúcsának a helyreállítandó Jobbpart elemeként való megtartását és az ezzel Járó erőszakolt partvonalázást tájképi-esztétikai szempontból (ls) kifogásolták. A nyolcvanas években Európában sorra jelentek meg a különböző irányelvek, ajánlások és előírások. Áttekintésük világosan mutatja, hogy döntően patak-méretű vízfolyásokra, legjobb esetben kisebb folyókra vonatkoznak. A francia szabályozás bevezetőjében még azt is kimondta, hogy az állami kezelésben lévő vízfolyásokra nem vonatkozik (2). Mindemellett nagyobb folyókon is - nem utolsósorban a német és osztrák Duna duzzasztott szakaszain (15) a környezetbarát kialakítás számos példáját Ismerjük. A nyugati szaklrodalómban a vízfolyások rendezésének kétféle újraértelmezése jelent meg. Az 'enyhébb' megfogalmazás az új műszaki beavatkozásokra vonatkozik. Ezeknél az előkészítés során prioritásként kell figyelembe venni, majd megoldani az ökológiai Igényeket, a tájba való illesztést stb. - 14 -