A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Folyóink szabályozása (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. LACZAY ISTVÁN főelőadása: A FOLYÓSZABÁLYOZÁS ELMÉLETI ALAPJAI ÉS MŰVEI

A 'keményebb' megfogalmazás a vízrendezés feladatává teszi «innak a természetes állapotnak a helyreállítását, amit az emberi civilizáció korábban bármilyen módon 'elrontott'. Az osztrák szabályozás ezt a változatot 'Neuregulierung'-nak. a későbbi bajor kiadvány (3) '

Renaturierung' -nak vagy 'Revltalislerung'-nak nevezi. Mindezek mellett a bajor szabályozás 1990-ben megállapítja, hogy "...a reális megoldások a nűszaki kényszerek és az ökológiai érdekek szintézise útján kereshetők...A cél semmi esetre sem a visszatérés valamilyen ősállapothoz, hanem csak a történetileg kialakult kultúrtáj átalakítása lehet" (3, 25.old). Ugyanez a bajor kiadvány összefoglalja - majd az önkormányzatok részére a kisebb, 'harmadrendű' vízfolyásokhoz külön füzetben 1991-ben megismétli - a vízfolyások rendezésének (fejlesztésének, alakításának) alapelveit. Ennek ' tizparancsolat' -szerű tömörítése a következő: 1. A vízfolyások és árterük (de az egész vízgyűjtő is) funkcionális egységet alkot, aminek részelemeit nem lehet külön-külön kezelni. 2. A vízépítési beavatkozásoknál a vízfolyásbein és környezetében az élővilág változatosságát meg kell őrizni, vagy a kellő változatosság (újraíalakulását elő kell segíteni. 3. A természetes vízfolyások élővilága, ökológiai struktúrája a hidrológiai és morfológiai változásokat csak meghatározott határig képes követni. Ezért a tervezésnél a természeteshez lehetőleg közelálló viszonyok kialakítására kell törekedni. 4. A természeti tényezők és az emberi beavatkozás viszonya a vízfolyások egyedi Jellegét határozza meg, ezért az ökológiai indíttatású igények nehezen általánosíthatók. A strukturális átalakításnál egyedi, a természetes és a kultúrkörnyezet - -