A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Szennyvizek hatása a környezetgazdálkodásra (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

VARGA GÁBOR: A rothasztott szennyvíziszap komposztálása

rék szalmahányada tbmeqaranvpa

n 20 körül alakult. Az iszap -szaima keveréket egy, az erre a célra átalakított T-086 jel

ű szervestrágyaszóróval készítettük a prizmázással egy menetben. A trágyaszóró oldalfalait - annak teljes magasságában -1.5 m-re meghoszszabbitottuk, ekként aKadályozva meg a keverék oldalirányú szóródását. A kocsiszekrénybe rétegesen felrakott iszapot és szalmát a gép összekeverte, s folyamatos üzemben mga mögé prizmázta. A vontató haladási sebességéne

K megváltoztatásával a prizma magassága beállítható. Az igy elkészitett 1,5 m maga

s és az alapjánál 2.2 m széle

s komposztprizma "papirforma szerint" viselkedett. Az 5. naptól kezdve nagymértékű felmelegedést tapasztaltunk, amely a 6. hét végéig 6o °

C feletti termofil fázist jelentett. A 78 napos komposztálási perdiódus alatt hat alkalommal történt átkeverés, valamennyi esetben utánnedvesités mellett. Ez időszak során a keve-' rék szervesanyagtartalmának 49 '-.-a elbomlott, miközben a víztartalma 14 H-kal csökkent. A 0,423 humuszstabilitási indexű és 380 g/l tömegtérfogatú végtermék laza szerkezetű, könnyen morzsolható, szagtalan, sötétbarna küllemet mutatott. (A kisérlet adatait az 1. számú táblázat tartalmazza) Ez a kisérlet tipikus példa volt a mezőgazdasági melléktermékek komposztálására, amely folyamat a szennyvíziszap nedvessége és nitrogéntartalma segítségével, meggyőző módon végbement. A kísérlethez felhasznált szalma mennyiségét figyelembevéve azonban valószínűtlennek tűnik, hogy a Székesfehérváron naponta képződő 30 m^-nyi iszaplepény komposztálásához ilyen arányok mellett a N -308 -