A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)
VARGA GYÖRGY–DR. SZILÁGYI FERENC: Távérzékelési módszerek hasznosítása a Balaton vízminőségi célú tematikus térképezésében
a szélsőséges természetvédők elképzeléseiben szerepel, de a vízlépcsők nélküli, csatornázatlan folyókért vívott harc a világ minden táján számos követőre talált. Mi a helyzet Magyarországon? Fölorajzi adottságaink kedvezőek a vizi közlekedés számára: állandóan hajózható viziútjaink hossza az ország területéhez vi2 szonyítva 0,014 km/km , mely azonos az európai átlaggal, a vizi szállítás részesedése a teljes szállítási volumenből mégis csupán 1,4 mely jelentősen elmarad az európai országok adataitól (5-70 *). Ennek egyik alapvető oka, hogy viziút-hálózatunk nem egységes, és a hajózási feltételek térben és időben is jelentősen korlátozottak. A Duná n a hajózóút méreteit a Duna Bizottság előírásai szabják meg, melyek betartását 1960-ban Magyarország is vállalta, ^zőta persze sok víz lefolyt a Dunán, sok minden megváltozott. A folyásirány szerint felettünk és alattunk levő országok eleget tettek a DB előírásoknak, a kritikus német, osztrák, jugoszláv és román szakaszokon elvégezték a folyócsatornázást. A nálunk lévő két problémás szakasz helyzete viszont továbbra is megoldatlan. H aj. k5."í.bHVÜ i<özö_tt_hagyományos szabályozási munkákkal jelentős erőfeszítések árán sem sikerül megállítani a gázlóviszonyok romlását. Sajnos gyakoriak az ütközés, felakadás, horgonyleszakadás miatti káresetek, és az utóbbi években az is előfordult, hogy teljes hajózási zárlatot kellett elrendelni. A szakasz hajózási teljesítőképessége az elméleti kapacitás 30 %-a körül mozog. Oömös^ és_Bud£fok_között az építőipari kavicskotrás eredményeként tovább romlott a kemény gázlók helyzete. A nagymarosi munkagödör körtöltésének visszaduzzasztó hatása javított a dömösi sziklapad hajózhatóságán, de az ideiglenes mederben karavánméret-korlátozást és vontatást kellett bevezetni. A szakasz hajózási teljesítőképessége az elméleti kapacitás 40 %-a alá csökkent. A Tiszár a előirt hajóút-méretek nincsenek. Folyószabályozással I. ill. II. kategóriájú hajóutat lehetett biztosítani kitűzés mellett és csak nappali közlekedés céljára. Az elmúlt 40 évben megépült 2 magyar és 1 jugoszláv vízlépcső duzzasztótereiben a hajózási feltételek egy kategóriával javultak, a teljesítőképesség több mint kétszeresére nőtt, mégic. a hiányzó csongrádi műtárgy miatt ennek - 1 9o- -
