A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)
VARGA GYÖRGY–DR. SZILÁGYI FERENC: Távérzékelési módszerek hasznosítása a Balaton vízminőségi célú tematikus térképezésében
l.'NUM NAV IG ARE NECESSE EST? Ki tudja hányan és hányszor idézték már Pompeitis híressé vált mondását anélkül hogy bárki, bármikor megkérdőjelezte volna annak igazságát. Most, hogy politikai téziseinket átértékeljük, biztosnak vélt gazdasági alaptételeket boncolgatunk, indokoltnak látszik feltenni a kérdést: Vajon kell-e nekünk egyáltalán hajózni? Mert ha nem, akkor nyugodtan elfelejthetjük a folyócsatornázást is, hiszen az "a hajózás érdekében végzett vízügyi munka, melynek során a lefolyás! viszonyokat vízlépcsők létesítésével megváltoztat* juk, a vízfolyás természetes vizszineit lépcsőzetesen megemeljük" írja a Vízgazdálkodási Lexikon. A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlésének témái közé felvett címbeli problémát persze nem csak ilyen durván, sarkosan és egyoldalúan lehet megközelíteni. Beszélhetünk például arról, hogy vajon a magyarországi vízfolyásokon milyen hajózási lehetőségek vannak folyócsatornázás nélkül? Megkérdezhetjük hová tűnt a folyócsatornázás komplexitása? Újragondolhatjuk korábbi elképzeléseinket az időközben szerzett szakmai tapasztalatok alapján és értékelhetjük ennek kapcsán a vízlépcsők környezeti hatásait, söt az ökológia, a tájesztétika és a bioetika általános kérdéseit. Mindezek részletes kifejtését a szűkre szabott szerkesztői korlátok persze nem teszik lehetővé, de vitaindítónak néhány' rövid megjegyzés is alkalmas lehet. 2. HAJÓZÁS FOLYÓCSATORNÁZÁS NÉLKÜL Biztonsággal állítható, hogy a folyami közlekedés és szállítás egyidős az emberiséggel, hajózni tehát a folyószabályozási és csatornázási gyakorlat kialakulása előtt is lehetett a víz folyás által megszabott feltételek mellett. A folyószabályozás előtti feltételek visszaállítása ma már csak -2&0-
