A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZABÓ SZABOLCS főelőadása: A TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA - BUKOVSZKY GYÖRGY: A Velencei-tó vízgazdálkodásának vázlata az elmúlt két évszázadban

vasútvonal keresztezéséig tervezték. Hfsőbb terjesztették ki a vasútvonal feletti szakaszra /16/. Itt nemcsak a tó és vasútvonal közötti szakaszt rendezték, hanem a Császárvizet a Kajtori völggyel közvetlenül összekötő csatornát is. A rendezés során eltávolították a vasútvonal hidjában, az épitkezéstől bennmaradt pallókat is, amely a lefolyást mindazidáig akadályozta. Mivel a Velence-tavi Halászati Társaság attól félt, hogy a rendezés következtében a tő vizszintje túlságosan alá fog szállni, a kitorkolásnál zsilip épitésére tett javaslatot. a szerepek most felcserélődtek; az épitést egy Meszlényi a közbirtokosság nevében indítványozta, viszont a káptalan ellenezte, sőt hatalmi súlya révén le is szavazta. A közbirtokosság a kisebbségi véler^ny alapján kért és kapott jogorvoslatot. így épülhetett meg a dinnyési zsilip. 4. A "KISZÁRADÁSOK" Mind a két évtizedben volt egy-egy szárazabb időszak, amikor a tó vizszintje erőteljesen lecsökkent. Mindkét esetben, közel félévszázaddal az esemény után, ezt már egyes források ugy tálalták, hogy a tó teljesen kiszáradt. A tó XVIII. századbeli viselkedését a korábbi dolgozatomban már tárgyaltam, azóta több kiegészitő anyagot sikerült beszerezni. A Helytartó Tanácshoz felterjesztett anyag előkeresése Hrenkó Pál révén sikerült. Ebből kiderül, hogy Velencén 6 tanút hallgattak meg. Ezek közül négy azt "vallotta", hogy a tó kiszáradt, kettő viszont azt mondta, hogy sohasem hallott erről. Hasonlóképpen nyilatkozott a káptalan is /10/. De a hosszú idejű kiszáradásnak /28 év/ ellent mondanak a Fejér megyei Levéltár, a Széchenyi Könyvtár kézirattár-adatai is. /17//18/ Ugyancsak ezt támasztja alá kiváló természettudósunk J.B.Grossinger aki a könyvében a következőket irja /19/; - 11 -