A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZABÓ SZABOLCS főelőadása: A TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA - BUKOVSZKY GYÖRGY: A Velencei-tó vízgazdálkodásának vázlata az elmúlt két évszázadban

"Midőn 1754-ben körüljártam a pákozdi, mások által velenceinek vagy kisoalatonnak nevezett tavat, nem csekély csodálkozással néztem a madárfajokat, amelyek szeptemberDen ott éltek. Volt ott százezer madár is." A hévizi dolgozatomban a múlt századbeli kiszáradással még nem foglalkoztam. Azóta hosszadalmas levéltári és könyvtári kutatás után arra a végeredményre jutottam, hogy a tó vizszintje erősen leapadt ugyan /kb. 30 cm-re/ de teljesen nem száradt ki. A már idézett szakirodalmak a kiszáradásra vonatkozólag forrásokat nem neveznek meg. /A leirás szerint a közlés hallomáson alapul./ A 3. fejezetben emiitett főispáni levelet elemezve, az derül ki, hogy a tó nem lehetett teljesen kiszáradva /13/, hiszen akkor nem Írhatta volna, hogy lecsapolás után a tó vizét öntözésre kivánja felhasználni. A kiszáradás tagadására elsősorban közvetett bizonyiték várható. Egy ilyen adat van például Fejér vármegye monographiájában, ahol a szerző lábjegyzetben megjegyzi, hogy lőtt egy kardorru szalonkát, amikor a tó majdnem teljesen le volt apadva /20/. Ehhez kapcsolódik két egymásba fonódó történet. Az első a mult század 60-as évek elején játszódott le. Az akkori megyefőnök kiment Gárdonyba és megkérdezte az ott élőket, hogy tulajdonképpen mi bajuk van a tóval. A gárdonyiak mivel más érvekből már kifogytak, a tó egészségtelen kigőzölgéséről kezdtek panaszkodni. A cingár termetű török végig nézve a pirospozsgás arcú, dopla tokás panaszkodókon, elnevette magát. Kijelentette, hogy ha ez tényleg igy lenne, ő is szivesen kiköltözne /21/. A történet 1866-ban folytatódik, amikor háborún kivül több természeti csapás is voit, májusi fagy, szárazság és kolerajárvány. Ez utóbbiról tartott előadást Dr Korbély Endre 1867-ben a magyar orvosok és természet-