A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZABÓ SZABOLCS főelőadása: A TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA - BUKOVSZKY GYÖRGY: A Velencei-tó vízgazdálkodásának vázlata az elmúlt két évszázadban

fontos volt. Ezt a kutatást a tározók megépítése után is továbbfolytattuk. Ebben szereDet kapott az is, hogy a 70-es években megjelentegy tanulmány, amely azt állitotta, nogy a tó mintegy 106 évenként kiszáradt /4/. Ennek cáfolatára készitett dolgozatomat a Hévizi Vándorgyűlésen mutattam be 1986, /5/, megjegyezve, hogy a kutatást nem tekintem lezártnak. Továbbfolytatva jutottam el a mai dolgozatig, amely a XVIII. és XIX. századot öleli fel. 2. A TÚ VÍZGAZDÁLKODÁSA AX'III. SZÁZADBAN Amint a szakirodalomból kiderül a tó mai településhálózata már a XV. században kialakult. /6/ Ezek azonban a török hódoltság alatt, Pákozd kivételével, pusztává váltak. A hódoltság után Pákozd, Sukoró és Agárd jezsuita birtok lett és maradt 1773-ig a rend felosztásáig. Később Pákozdot és Sukorót a székesfehérvári káptalan kapta meg. Agárdot, több tulajdonváltozás után a Nádasdyak szerezték meg, de már a XIX. században Dinnyés a felsőörsi préposté, Velence a Meszlényieké lett. Gárdony viszont a falu egyrésze kivételével, köznemesek birtoka. Az első vizrendezést még a század elején a Fürdős család hajtotta végre Abán a Dinnyés-Kajtori csatorna völgyében /7/. Az első nagyobb szabású vizrendezést az Eszterházyak végeztették el; lecsapolták a Csákvári medencében lévő természetes tavat /8/, a század közepén. Ugyanarra az időszakra esik a tó főtápláló csatornája, a Császárviz torkolati szakaszának rendezése /9/. Mindezideig a Császárviz hozamának javarésze a tavat megkerülve Dinnyés-Agárd között a Dinnyés-Kajtori völgy mocsarába a Fertőbe ömlött. Ezt megváltoztatva a tó vizszintje megemelkedett. A gárdonyiaknak ott kellett hagyni tóparti településüket és a mai helyre kellett költözniük /10/. - 9 -