A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése I. kötet, A Dunántúli középhegység vízgazdálkodása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZŰCS JÓZSEF: Bányavízemelés mennyiségi és minőségi problémáival kapcsolatos tapasztalatok Dorogon

hetnek a karsztvíz minőségére. Dorogon az utóbbi időszakban csak kisebb vízmennyiséget fakasztó két bánya került bezárásra. Ezt megelőzően azonban közel hetven bánya spontán "elúszásáról" tudunk a medencében. Ezek hatásáról ma csak közvetett bizonyítékaink vannak, de különösen az eltelt hosszú idő miatt nem haszontalan a tapasztalatok számbavétele. Leginkább használható tapasztalati adatokat a Tokodaltárón 1976-ben létesített 11 m'Vmin kapacitású, karsztvízre telepitett ivóvízbázis szolgáltatott. A magasan ( +130-as szinten) fekvő, mészkőben kialakított vízmű egy 100 m-t mecjnaladó elvetési magasságú vető nagy kiterjedésű nyitott, karsztosodott repedésrendszerét Csapolja meg. A vízbázis közvetlen és távoli környezetében közel 100 évig folytattak széntermelést, amit végül 1958-ban fejeztek be. 2 Ezalatt 10-15 km területen közel 10 Mt szenet termeltek ki, kisebb-nagyobb önálló bányamezőből. A mezők nagyrészét vízbetörések miatti kényszerűségből hagyták fel, engedték víz alá. Korabeli dokumentumokból, illetve visszaemlékezésekből egyértelműen bizonyítható, hogy a bányatérségek egyrészéből semmiféle anyag kimentésére nem volt lehetőség, másrészéből pedig csak a menthető legérétékesebb berendezések kerültek ki. Viz alatt maradtak szállító vitlák, különböző gépek, üzemanyagot és kenőanyagot tároló edények, transzformátorok, villamos kapcsolók stb. A vizmű létesítése előtt és azóta folyamatosan végezték, illetve végzik a viz kémiai vizsgálatát, hiszen azt jelenleg hat település ivóvizéül használják fel. Amint az a jelenidejű fogalmazásból is kitűnik, szerencsére mind ezidáig a környező bányatérségekből származó szennyeződés nem volt kimuUiUintú. C tapasztalat úrtúkul&iáiúl fiijyulcaBÜc kuli vunni o következőket is. - 25 -