A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése I. kötet, A Dunántúli középhegység vízgazdálkodása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZŰCS JÓZSEF: Bányavízemelés mennyiségi és minőségi problémáival kapcsolatos tapasztalatok Dorogon

BANYAVIZEMELÉS MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PROBLÉMAIVAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK DOROGON SZŰCS JÖZSEF 1.) A dorogi medence vizemelésének történeti vázlat

a. A dorogi medencében a barnakőszén bányászkodás több mint kétszáz évének második felében folyamatos harc folyik a feküoldali vízveszéllyel szemben. A terület földitani jellemzője, hogy a triásznál fiatalabb korú mezozoós képződmények az eocén korú kőszénképződés e-tlőtt lepusztultak, emiatt az eocén képződémények a triász korú mészkő felszinére települtek. A medence szénvagyonának túlnyomó hányadát adó eocén széntelepek és mészkőfelszin között 0-60 m vastagságú fekürétegek találhatók. Esetenként tehát a széntelep közvetlenül a mészkőfelszinre települt. A triászkorú mészkőben a különböző időben lezajlott tektoni kus hatások jelentős mértékű repedezettséget hoztak létre , melyek zónái nyitottak. A nyitott repedések mentén a földtörténet különböző időszakaiban nagymértékű karsztosodás is bekövetkezett, miáltal a mészkőben karsztos üregek, kavernák alakultak ki. Ezek a kavernák - melyek térfogata a több tízezer ui^-t is elérheti - a karsztvízszint alatt vizzel telitettek. Bányaművélettel történő megütésük, vagy me^cözelitésük esetén nagyhozamú vízbetöréseket eredményeznek. Az üregek között sűrű repedéshálózat biztosit hidraulikai kapcsolatot. Ez viszont a bányába befolyó vízhozam csaknem állandó nagyságát biztosítja. Az első nagyobb hozamú vízbetörés - ami bánya elfulladását is okozta - 1875-ben történt. Ezután sorozatosan követték egymást 5-25 m'Vmin, esetenként ennél is nagyobb vízbetörések. - 17 -