A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése I. kötet, A Dunántúli középhegység vízgazdálkodása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

LIEBE PÁL főelőadása: A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉG VÍZHÁZTARTÁSA ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁI

1. BEVEZETÉS A Dunántúli Középhegység főkarsztviztárolójából kitermelt viz mennyisége és természetes módon kilép'ő az utóbbi 40 évben főleg a nagyarányú bányászati vizemelések miatt - fokozodő mértékben meghaladta az utánpotlódást. Az utóbbi 20 évben már közel 50 %-kal több viz távozott, mint az utánpotlodó mennyiség. A mérleghiány halmozódása különösen a hetvenes évek ele3 jétől nőtt meg, s napjainkra meghaladta a 3 km -t. A karsztvízszint átlagos süllyedése a szabadielszinü karsztterületeken meghaladta 30 m-t, a főkarsztviztárolóból táplálkozó karsztforrások összhozama nz eredeti hozam 20 %-a alá csökkent, bővizű, malmokat is meghajtó patakokat tápláló nagy karsztforrások apadtak el. Az értékes hegységperemi termálkarsztos források - Héviz, Budapest - hozama csökkent és veszélyhelyzetbe kerültek. A főkarsztviztároló nyomáscsökkenése a peremi rétegvizadó képződményekre is kihatott: az ezekbe történő karsztvizkiáramlást a visszájára fordította, s ezekben a képződményekben is több méteres vizszintsüllyedéseket okozott. A rétegvizadó képződményeken keresztül a nyomáscsökkenés egyes helyeken a talajviztartóra is kiterjedt, s felmerült az ilymódon történt mezőgazdasági károkozás gyanúja is. A nyomáscsökkenés a fedőkarsztos képződményekben is kimutatható, s általában megfigyelhető a térség felszini lefolyásának csökkenése a karsztforrások által közvetlenül nem táplált kisvízfolyásokon is, amelyeknél a korábbi rejtett raederforrások nyelőkké váltak. Mindebben a bányavizemeléseken kivül jelentős szerepe volt a csapadék és beszivárgás csökkenésének. Az ötvenes-hatvanas évekhez képest a hetvenes-nyolvanas években kb 15 %-kal kisebb beszivárgást mértek a főkarsztos képződményekre vonatkozóan. Végül nem elhanyagolható szerepe volt a vázolt helyzet előidézésében magának a vízellátási és balneológiai célú víztermelésnek, amely ugyan nem haladta meg a mesterséges uton kitermelt karsztvizmennyiség 15 %-át az utóbbi évtizedben sem, de a koncentrált bányavizemelésektől távolabb ezeknek a kisebb lokális hatásoknak a szerepe nagyobb lehet a védendő vizelőfordulásokra, mint a távolabbi nagy vizkivéte- 14o -